Gyertya lángja lobban, lobban

Hideg őszi szélbe toppan

Régi  szívem dobban, dobban

Forró viasz könnye pottyan

Emlék, virág lopva loppan

Hideg márvány kőre koppan

Régi szíve meg nem dobban

Lelke már az égbe toppan

Késő éjjel száll a szélben

Elhamvasztott jég a télben

Fagyott felleg fent az égen

Fehér köd szállt le az éjjel

Elhamvasztott köd az égben

Megrepedt a jég a télen

Előbújt az égnek ága

Fehér lepel szállt a tájra

Holló repül, rab madár,

Kiszökött az éjszakán

Fekete éj színe száll,

Íme itt a szabadság

Fekete, szép rab madár

Nincs is igaz szabadság

Csak leplezett hazugság

Drót kerítés körülzár

Repülj égen nagy bátran,

Azt hiszed, hogy határtlan

Pedig szélről összezár,

Íme itthon rab madár

Sárga levél hull az ágról,

Repül ő a négy égtájról

Mindenféle színben pompáz,

Olyan mint a szép cukormáz

Repked föl, de főleg le

Jobbra, balra, kifele

Fogócskázik ő a széllel

Csodálkozik mit merészel

Nem fúj most már annyira,

Csndesül az ég alja

A levélke táncot jár

De most már a szél eláll

Csendesen a földre hull,

Megállapod, s elnémul

Ott várja a családja

Falevélnek világa

Nehezen omlik

Az avar a tájra

Nincsen itt már

A kikelet virága

Ősz van és hideg

Eljő a tél

A fehér fátyol

Minket beborít

Szürke a táj

Fagyott a levegő

Kint a hidegben

Mereng a libegő

Szürke a táj

Fagyott a kő

Bent a szobában

Melegszik ő

Szürke a táj

Fagyott a hő

Kint a szobában

Mereng a kő

Dió koppan

Az őszi avarban

Szél támad

A lombos udvarban

Fújja az ágakat

Föl, s alá

Mereng az ég

Hideg van már

Őszikék táncol

A tér négy sarkán

Színesbe borult

Az ég a legalján

Beborult az ég,

Szürkéllik

Borongós az éj

A tél közeledik

Őszbe fordul a nyár

Lengedezik a szél

Vége a melegnek

Ím eljő a tél

Rövid sortokat

Felvált a kabát

A vékony szandálkát

Cipő váltja át

Nyári szerelem tüzét

Elfújja a szél

Otthon kis szobáját

Megtölti a melegség

Lassan csöppenő sötét, vörös,
Foltot hagyó élénk hősködés
Életünk utolsó elszakadt szála.
Nem maradt más, csak a vér
A színültig telt jéghideg kádban
 

Elfeledett barátok
Rég nem esett itthon már
Elhidegült határok
S az éj is milyen sötét lám!

Azt hittem hogy jobb leszek
Új virágként nyílok majd
De csak az elmúlás
Gyilkos néma szele hajt

Nem rügyezik ág s virág
Ott ahol én élek már
Nincs mellettem senki sem
S az éj is milyen sötét lám!