Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt. Mindenhol hatalmas akciók és nyár végi söprések vannak, így sok könyvet párszáz forintokért árulnak. Nos ennek ellenére nem vásároltam fel annyi mindent, mint amennyit tehettem volna, mert én nem a klasszikus krimiket, szerelmeket vagy hétköznapi flótánsokat, és vérlázítóan főleg nem a tini vámpíros történeteket kerestem. Sokkal inkább valami egyedit, ami fölött elsuhan az amatőr szem, ami nem hétköznapit tartalmaz, nem cukormázat, a véres valóságot vagy csak egészen valami misztikumot. Így hát a következőket söpörtem be.
A Lírában a Düledék palotára bukkantam, ami horrortörténetek gyűjteménye, pofátlan 800 forintért, önmagam megtagadása lett volna otthagyni. Szintén itt találtam Angela Carter- Esték a cirkuszban című könyvére, aminek fülszövege szintén elég horrorisztikus, tele a már alapból félelmetes cirkuszi háttérhangulattal és női szörnyek múzeumával, szibériai finnugor törzssel, remélem nem csak ámítás és beteljesíti a hozzá fűzött reményeket.
Aztán az Alexandrában már tényleg nem bírtam magammal, több könyvet is vettem és még mindig találtam olyat, de a pénzem már erősen fogyatkozott és mindezt haza is kell cipelni (ami nincs közel, megtoldva még egy órás vonatúttal) így "csak" ezeknél döntöttem.
Vladimir Nabakov -Nézd a Harlekint
Ez Nabakov utolsó műve. Azért vettem mert Nabakovtól már mindenképp szerettem volna egy könyvet, és a Lolitát természetesen nem találtam sehol, pedig azzal tett szert nevére. Ebben az életmű jellegű könyvében egy író (aki azt sem tudja hány felesége volt) beutazza Amerikát egy fiatal lánnyal.
A következő könyv Borisz Akunyin könyve, Moszkvai kalandokról szól, mert nagy rajongója vagyok az orosz irodalomnak, és méginkább Moszkvának, ezért döntöttem e mellett.
Aztán egy kicsit Moszkvától nyugatabbra következett Rui Cardozo Martins- Engedjétek át a láthatatlan embert és szintén tőle És ha nagyon meg szeretnék halni című könyv. Az első egy kalandos utazás gyermeki rejtéllyel és történetekkel, elveszni és túlélni, de mégis inkább csak kaland az egész, a második pedig a véres valóság, miben egy portugál kisvárosban még a sírásó is öngyilkos lesz és az öngyilkosság hullám szálai elvarratlanok.
A következő könyv, szigorúan meleg és +18-as. Will Self- Dorian. Nem egy hétköznapi könyv, drogos és perverz és meleg, milliomosok, drogosok és méginkább britek. Ugyan.. erre ki ne lenne már kíváncsi?
A következő Salman Rushdie- Hárun és a mesék tengere és szintén tőle Talpa alatt a föld. Nemrég befutott isztabuli író, olyan gyönyörű könyvei, amikre nehéz nemet mondani. Kicsit betekintést nyerünk a török misztériumban, már ami az első könyvet illeti. A fülszöveg hihetetlen megnyerő és kész lettem volna akár az ára dupláját is fizetni érte. A második világít átívelő kultúrájával hazudtolja meg mindent amiben hiszünk, az emberek virágokat dugdosnak a fegyvercsövekben és énekli a aktona a zenét, amire meghal. Alig várom brilliánsan hangzik.
Aztán következik Zahar Prilepin -Mert mi jobbak vagyunk című könyve, Oroszországban játszódik és forradalmárokról, fiatalokról egyszerű, szinte már szegényes hétköznapokról szól, és arról hogy a fiatalok küzdenek azért amiben hiszenk. (Ezt már elolvastam nagyon tetszett oroszos, megkapó volt számomra, de néhol kicsit monoton a történet mesélés szála)
És következzen egy amerikai példány. Elizabeth Wurtzel -Prozac ország. Be kell valljam, nagyon imponáló volt a függőség, önamaga keresése és már már drogosság előérzete, de csalódás volt a könyv, végig sem bírtam olvasni. Hétköznapi, bármelyikünk története lehetne, ez számomra elég unalmas volt, a történet szála nem haladt kellően gyorsan beleveszett az önmegmutatásban még a fordítás is helyenként elcseszett volt, de persze egy öntörténet hétköznapokról még ugyanúgy lehet más kedvence és inspirálója.
És a finálé!
Carlos Ruiz Zafón -Angyali játszma
Te jó ég, mióta ácsingózok én erre. Előző könyve a Szél árnyéka egy olyan nagyszerű és gyönyörű könyv, hogy felsült a pofám mikor olvastam. A jellemek tökéletesek, a korábrázolás nagyszerű és a történet annyira csodaszép, fordulatos és rejtélyes hogy az már fáj. Annyira gyönyörű történetet dolgoz fel olyan szép és minden tekintetben tökéletes feldolgozásban, hogy ilyen nincs. Ezek után csak reménykedni tudok, hogy ez is akkora remekmű lett, mint előde.
Ha volt türelmed végigolvasni ezt akkor köszönöm és jó olvasást! ;)
