Az arab eső (II.rész)

 

Mire Regnet felébredt már senki se volt a tankban. Megijedt. Fájó vállával nehézkesen kiküzdötte magát a tankból. Szerencsére a többiek ott voltak, nem tűntek el, nem hagyták itt, nem haltak meg. Egy tó mellett táboroztak le. 

-Á! Hétalvó! 

-Jó reggelt csipkerózsika! 

-Jó reggelt.. -Nézett értetlenül a lány, majd leugrott a masináról és a többiekhez botorkált. 

-Állítólag van itt egy orvos, megnézetem vele a vállad. -Szólt szigorúan Varjú. 

-Parancs értettem! -Állt föl Regnet. 

-Korov, kísérd el! 

-Parancs! Tudsz járni rendesen? 

-Bizonyára. -Szorongatta fájó vállát. Nem kellett sokat menniük az orvos épp a parton volt. Felső ruházatát levetette vele, így Korov hátra fordult, bár valójában kíváncsi volt milyen testet takar a jó pár számmal nagyobb egyenruha. Azon filózgatott, ha a bakancsát is leveszi nem is marad sok ebből a lányból. Hány centi lehet? 160?

Az orvos a rendelőjébe kísérte Regnetet, hogy jobban megvizsgálja. 

-Gyorsan kitisztítjuk a sebet, megteszem amit tudok. A golyó teljesen átvitte, bár nem csodálkozom..  Na üljön fel csak oda. Hogy hívják? -Kérdezgette az orvos, öreg barátságos melegség sütött a szeméből. 

-Regnet. 

-Regnet? Ez a keresztneve? 

-Dóra.

-Szép név. -Mosolygott, de a lány csak reszketett. 

-Ez vegye le, jó.. segítek. Ez most fájni fog. -A lány felordított, ahogy a férfi belenyúlt a sebbe. -Sajnálom muszáj. -Korov jelent meg az ajtóban, kezében puska. 

-Minden rendben? -Gyanakvóan fürkészte az orvost, Regnet csak próbált nem elájulni a fájdalomtól, ez már jól ment neki, volt alakalma gyakorolni. "Otthon édes otthon"

-Természetesen. -Korov innen figyelemmel kísérte az eseményeket, nem törődve Regnet félmeztelen testével, csak egyre szálkás hátát nézte. A művelet végeztével az orvos megkérte a katonát vigye vissza a lányt, erős gyógyszereket kapott. Bár a férfinak nem volt ínyére a cipekedés, mást nem tehetett felkapta és vitte, meglepően könnyű volt. 

-Tudok járni tegyél le!

-Az orvos azt mondta vigyelek.

-Baszok az orvosra eressz! -Regnet ficánkolni kezdett, majdnem kicsúszott a férfi kezéből, de gyenge volt. -Tegyél lee!!! 

-Nem lehet! -A nő beleharapott Korov vállába, aki azonnal ledobta. -Te megőrültél vagy mi van??

-Mondtam hogy eressz el! -Szólt síros hangon vadul, szinte vicsorgott rá. 

-Jól van jól van.. nyugodj meg. -Korov békítően nyújtotta a kezét, Regnet belekapaszkodott felállt és letörölte a könnyeit. 

-Pofa be..

-Komolyan gyerekes vagy. 

-Te meg egy gyík vagy! 

-Miért gyík? 

-Vagy bogár, hülye buzi, rohadt bogár, igen az vagy. Ilyen kis mömömö! -Húzta meg Korov pofáját. 

-Te meg egy kicsi szúrós bogáncs, és beleragadsz az emberbe kis törpe! Hány centi vagy? 

-Kuss! Jobb vagyok mint te, mindegy mekkora.

-Még mindig a magasságról beszélünk? 

-Hülye. -A lány nevetett, aztán lassan visszaértek a csapathoz.

 

Na hogy vagy? -Érdeklődött Kletter, egy tál ételt nyújtva Regnet felé. -Nem olyan jó mint a tiéd, de.. 

-Köszönöm, nos jól, jobban. Azt hiszem. -Varjú szigorúan nézett rá. 

-Még ha jobban is vagy, nem jöhetsz velünk, a sérülésed komoly, és a paramétereid sem megfelelőek egy háborúhoz. 

-A paramétereim?

-Bár jól helyt álltál, semmi kétségem, de fiatal vagy, alacsony, nő és gyenge. -Regnet lenyelte az utolsó falatot, volt amit nem volt képes elviselni. A szót ízlelgette.. 

-Gyen.. ge..? -Felállt, hátra fordult, fél kézzel lerángatta magáról a ruhát, háta hegekkel borítva, izmosan tárult eléjük, majd megfordult, combjai vékonyan, de acélosan tartották testét, karjain izom feszült, nem feltűnően, ám mikor bal karját befeszítette leesett az álluk, hasa laposan páncélosan fedte. Szemei gyűlöletet és szikrát szórtak. Petrov megijedt, Kletternek kiesett szájából a cigi, Korov szólni sem mert, csak egyre azt gondolta igaza volt a démon kijelentéssel, Vértes úgy tett mintha ott sem lenne. Csak Varjú maradt meg szilárdan, leplezte meglepődöttségét.

-Ez mit bizonyít? Hogy ki vagy gyúrva az semmit se jelent. Attól még nő vagy és sérült. 

-Hát így állunk? -Ez a hangszín ismeretlen volt számukra. -Kije halt meg női katonaként uram?! A felesége? A húga? Nővére? Vagy talán a lánya?!

-A levegő megdermedt, a régiek tudták, amit Regnet nem, hogy legyen bármilyen jó katona a parancsnokuk a nőket és a katonaságot nem tudja egy lapon említeni, régi sérelme miatt. 

-Holnap tovább indulunk. -Suttogta végül Varjú. -Nem vállalom a felelősséget, ha megdöglesz. -Nézett a nőre, majd elment. Regnet cuccait szedegette, forrt a dühtől. 

-Ne vedd magadra.

-Úgy volt ahogy mondtam?

-Úgy. 

-De mi ez a nyomott hangulat? -Csattant fel Petrov. -A főnök majd lenyugszik mi ma meg élünk menjünk fürödjünk már bűzlünk mint a disznó. -Egyetértően mindenki eldobálta ruháit, csak Regnet állt ott szemérmét és mellét takaró ruhájában. 

-Mi az, nem jössz? -Nézett rá Korov. 

-Milyen mély a tó? 

-Jó mély, bányató volt, sekély része nincs is! -Örülgetett. 

-Fél kézzel nem tudok úszni. -Pirult el a lány és levetkőzni se akart túlzottan ezek előtt. 

-Segítsek..? -Kérdezte finoman a férfi. 

-Nem, majd én, egyedül, te menj csak. -Regnet keresett egy eldugottabb részt, levetkőzött az ügyetlen bal kezébe szappant fogott és óvatosan lábait a vízbe lógatta. A többieket nézte. Felnőtt férfiak, akik most itt játszanak együtt a vízben egymást locsolják és ijesztgetik, élvezik az életüket, jobban mondva azok maradványait, mert kitudja eljön-e a holnap. 

A lány ügyetlenkedett, elkáromkodta magát. Utálta hogy most ilyen tehetetlen. -Megrezzent a bokor mögötte és Varjú lépett elő. -Parancs! -Kiáltotta a nő, és kihúzott háttal takarta magát. 

-Te egy kurva makacs hibbant barom vagy. Nem tudom miért akarsz te is nő létedre..

-Elég! -Maga miért akar? Mi? Miért?.Bizonyára én is azért! Nő vagyok, na és? Nem kutya vagyok, nem gyerek aki nem tudja mit akar, nem egy másik faj, ugyanúgy ember mint maga! Folyton duplán kellett teljesítenem, mert nő vagyok. Dupla erősebbnek, dupla okosabbnak, dupla jónak kellett lennem, csak azért mert nő vagyok! És ha azt hiszi eltántoríthat mindettől, a hivatástól, hát nagyon téved! Talán én nem küzdhetek Európáért? Abban amiben hiszek? Jó, indokom van rá nagyon is jó, életemmel szolgálom, vagy halálommal fizetem. -Csend telepedett rájuk. -Nem hajíthat el, csak mert nő vagyok!!!-A parancsnok szemei üresen sokkolva kongtak, tudta hogy igaza van. A nők mindig is kifogtak rajta, hiába úgy látszik megint alulmaradt, elmosolyodott. Megfogta a szappant és segített Regnetnek. "Nem hajíthatsz el magadtól.." -Suttogta egykor felesége a fülébe.