Az arab eső (III.rész)
2016.03.20 13:03
3.rész
A múlt árnyai
Napokkal később már messze rongyolódtak tankjukkal, Regnet sebe szépen gyógyult. Most is épp úgy ült ott a gépfegyvernél, mint azelőtt. Korov térképekkel tanácskozott a parancsnokkal, merre menjenek.
-Arra menjünk, ott Melev csapatai tanyáznak, itt vannak a közelben, lezúzzuk őket. -Regnet csaknem sokkot kapott, nem az nem lehet hogy.. de hisz a szökése után megölték. -Hideg verejték kúszott végig a nyakán, könyörgött, hogy ne valósuljanak rémálmai legsötétebb bugyrai.
-Tank nem messze tőlünk, magyar. -Szólt Petrov. Varjú kipattant a tank tetejére, jelzett nekik hogy álljanak meg, azok is kinéztek. Információt cseréltek.
-Hé srácok, ezek is Melevhez mennek, állítólag a lánya beépült közénk. Ezek azt keresik.
-Egy arab csaj közénk?? Hülyék ezek? Azt csak észrevettük volna!
-Hiszen azoknak sötét a bőrük! -Regnet reszketni kezdett, már halálra ítélt volt.
-Alacsony, barna szemű és hajú csaj, vállán anyajegy, heges háttal. -Mindegyikük látta Regnetet, ott a tűznél maguk előtt volt alacsony termete, barna haja, szeme.. a vállán a lencsényi anyajegy, hegek. -A lány elnevette magát, hisztérikusan, fájón, könnyei csordultak végig az arcán. Kezeit lassan felemelte.
-Ezt nem mondod komolyan?! -Vágta puskacsövét az arcába Klettner. Regnet orra vérezni kezdett, hüppögött mint egy kisgyerek.
-Ez hazugság! -Ordított Varjú. -Ez volna az a kurva jó indok??
-Hallgassatok meg srácok..
-Hallgasson a halál! -Vágta hátba Korov, de Varjú csendre intette.
-Apám elől menekültem ide. Nem ő küldött, ő bántott..megölte az anyámat, aki európai volt, Európáért harcolt, házasságuk szerelem és a lehetséges béke volt, de nem működött.. túl különböztek, és a kultúrájuk is.. kérlek.. mentsetek meg.
-Miért higgyünk neked? -Szegezte neki a kérdést Korov.
-Veletek vagyok.. veletek harcoltam. Veletek élek. Meghalnék értetek, Európáért, Magyarországért, ahogy anyám is meghalt érte!
-Na mi van baszki parancsnok! Ha Melev felé indultok együtt megyünk! Iparkodni! -Üvöltötte egy női hang. Varjú kiüvöltött a páncélból.
-Pofa be Fenyvesi itt én vagyok a parancsnok! - Tompa puffanás hallatszott a tank tetején, egy nő dugta be a fejét.
-Fenyvesi mi a picsát csinálsz?!
-Ki ez a nő? -Elhűlve ordított Fenyvesi. -Ki ez a nő?!!
-Regnet, lövész. Te paranoiás kurva.
-Honnan?
-Nyugatról.
-Nyugatról jöttem ne röhögtess!
-Húzz el innen még szépen mondom kinek képzeled te magad?!!?
-Miért bőg? -A nő lerántotta a másikról a ruhát. A jobb vállán anyajegy. -Mocskos árulók!! -Varjú bevert neki egyet, Fenyvesi eltűnt a tankból.
-Nincs sok időd, tűnj el! -Ordított Varjú.
-Hé ezek ránk céloznak! -Kiáltott Petrov.
-Picsába, picsába szedd le!
-Ez hazaárulás! -Ordított Vértes.
-Hova menjen? Fenyvesiék leszedik! -Üvöltött Kletter. Hatalmas robbanás rázta meg a katonákat. Mellettük csapódott be egy lövedék.
-Szedd már le! -Ismét robbanás hangja, kiáltások, halálhörgés. -Társaikat lőtték agyon a tankjuk kigyulladt.
-Ennyi kész végünk!
-Kussolj Vértes húzz el ha nem tetszik valami!!! -A férfi azzal el is tűnt.
-Induljunk! Melev ellen.
-Ne miattam hagyjatok fel mindennel! A haza az életetek!
-Nem hajíthatsz el magadtól! Te mondtad! Te!!!!!!! -Rázta meg a nőt a parancsnok.
-Attól még nem kell feladnotok mindent!
-Milyen mindent? Ezen a tankon, egymáson és a hazánkon kívül nincs semmink! Felesküdtünk! Ha tényleg a hazáért csinálod, csináljuk együtt! -Kiáltott Kletter. Regnet csak eltátotta a száját, majd bólintott.
Néma csönd lett. Ennyire együtt még sosem voltak. Szigorú tekintettel indultak a halálba.