Az arab eső (IV.rész)
2016.03.20 13:17
4.rész
A csata
-Srácok. Tudjátok a dolgotokat. Mindenki a helyére! Be kell vallanom kijátszani a halált századszor.. ennél szebb dolog nincs!
Megérkeztek az arabokhoz.
-Akkor hadd szóljon! -Nekiindult a hatalmas tank. Mindenkiben nőtt az adrenalin, tudták mire készülnek, hogy ők a nyitó csapat, akiket legelőszőr megölnek, de a meglepetés erejével ők tudják a legtöbbet ölni.
-Tank elől! Ellenség. -Szólt Petrov.
-Helyre srácok! Korov, vedd át Vértes helyét! -Kiáltott a parancsnok. Az ellenség felgyülemlett előttük, ahogy haladtak egyre közelebb és közelebb a népes hangyasereglethez, míg el nem hangzott az első lövés. Onnantól megszűnt az idő a tér, mindent egybemosott a csata a kiáltások, és hörgések időtlenné tették a jelent.
-Tölts! Tűz! Lőj! Sorozatot! Cikkcakkba haladj! Tölts! Tűz! Öld meg! Nyírd ki!!! Tölts, tűz! Még lőj, gyorsabban, gyerünk!!! -Hangzottak parancsok sorozatai, már fájt Varjú torka, és egyre csak üvöltött.
BUMM!!!
A tankot találat érte, talán kettő is egyszerre, a vezérlés kigyulladt, nagy lyukak szaggatták át a fémes páncélt. Petrov beszorult, a lövedék okozta deformálástól, hiába rángatták, nem tudták kiszabadítani.
-Menjetek már, hagyjatok itt! -Regnet még kapaszkodott belé, aztán Korov elhúzta tőle. Kiáltásai velőig hatottak. Korov, Kletter, Varjú fegyvert ragadva futni kezdett, Regnet a nyomukban. Puskaropogás és robbanások kísérték őket. Szaggatott, ropogós arab kiáltások. Varjú megfogta Regnet kezét és megállította a többieket.
-Regnet! Ha tényleg velünk vagy.. öld meg apádat! Egyedül te vagy képes rá, ha tényleg keresnek nem fognak megölni! -A nő csak bólintott és a parancsnok maga után húzta.
-Ott az a vörös sátor.. nem messze tőle vannak robbanóanyag tárolók. Az arabok szentként kezelik azt a helyet és mindig ugyanoda állítják fel, vallási okok miatt, ez a gyengéjük. Mi oda megyünk és felrobbantunk mindenkit a picsába. Te onnan apádhoz a vörös sátorba. Öld meg. Mond meg neki, hogy ezt a magyarok küldik! -Regnet bólintott, szemében könnyek jelentek meg, most előszőr érezte magát szabadnak, most először otthon. Kár, hogy már is meg kell halniuk, olyan szép csapat voltak, nem akarta, hogy vége legyen.
-Köszönöm fiúk.. -Szólt a nő, szerette volna megölelni őket, de nem pazarolhattál tovább az idejüket.
-Nos.. Készen vagytok srácok? Készek vagytok meghalni hazátokért? A társainkért akik ezek a szemetek lemészároltak?! Petrovért?!
-IGEN!
-Akkor előre!!!! -A négy katona kivágódott a rejtekből, meglepte az arabokat a közelségük, a leölt arabokat pajzsként használva nyomultak előre nem számított a vállba, lábba kapott golyó csak rohantak. Rohantak az arabokon át a múltjukon át, az életükön és halálukon. Beértek a sátorba, amit tudtak felkaptak, magukra kötöztek, kirohantak. Regnet a sátorba bújt.
-Jó estét apám! -Melev elsápadtan bámult lányára, azt hitte megölte. De ez a halál hit kölcsönös volt.
-Nem szellem vagyok apám! A valóság! A birodalmad romokban hever! -Az arab elnevette magát.
-Olyan vagy mint anyád volt.. ugyanolyan. És épp úgy most te is meghalsz, ahogy ő. Hiába jutottál el eddig édes kislányom. -Most Regneten volt a nevetés ideje.
-Nem apám, nem olyan vagyok mint anyám. Anyám tiszta és lelkiismeretes volt, én fél részemet belőled kaptam ismerlek. -Melev rezzenéstelen arccal, őrség hívása nélkül nézte a nőt.
-Jó harcos lett volna belőled, elpusztíthattad volna európát.. ehelyett anyád gőgösségével idejössz mit vártál? Majd egy szál magad legyőzöl a kis pisztollyal amit rejtegetsz? -Regnet mosolygott.
-Drága apám! Ebben a pillanatban a társaim több kilotonna robbanóerejű anyagot kötöznek magukra, pár másodperc múlva ez az egész hely csak egy fekete lyuk lesz a térképen! Melev felpattant a helyéről.
-Őrség!! -Regnet mosolygott.
-És apám! EZT A MAGYAROK KÜLDIK! -Ahogy a gondolat eljutott tudatáig, úgy a golyó is átszaggatta barnított arab koponyáját, még elismerte lányát utolsó gondolatával, tényleg örökölt tőle valamit, aztán holtan összerogyott.
Abban a pillanatban atombomba erejű robbanás rázta meg a tájat. A robbanás fákat csavart ki tankokat gyújtott lángra, az arab tábor helyén csak holtak hevertek, sehol egy arab vagy magyar szó. Valahol egy magyar zászló megperzselve lobogott, véresen, szakadtan hirdetett győzelmet.