Délutáni napsütés

Délutáni napsütés, a nyári meleg, mi elől mindenki elbújna, ám most kellemesen hűvös formát öltött magára e délutánon, tökéleteset ahhoz, hogy egyedül elgondolkodva minden különösebb zavaró tényező nélkül eltölthessek egy nyugis délutánt a.. temetőben. Hol máshol talál az ember nyugis helyet nemde? Így hát iskolatáskával, füzettel és tollal megspécizve indultam utamra egy temetői árnyékba húzódni csak élvezni a puszta létet és egynéhány írói röpke gondolatot papírra vetni. A temetőben mindig hidegebb van, mint máshol, biztosan a holt lelkek szenvedései táplálják a hideget, gondoltam viccelődve és a hatalmas sírkert végébe vettem utam, arrafelé régi sírok vannak, mikről már évtizedek óta lekopott a felirat, ahova senki sem jár már gondozni őket, és egyetlen embert sem láttam még arra, vagy ha mégis eltévedt keresgetők voltak, kik sírt tévesztettek. Mi morbiditás van abban, hogy valaki nyugodt helynek érzi a másoknak rettentő félelmetes helyet, mi egy temető? „Mer ott vannak a csontvázak meg a rohadó hullák” Ohh! ha az emberek tudnák hány hulla van a lábuk alatt, már a földön sem mernének járni. Emberi oktondi butaság, ráadásul egyszer mi is így végezzük, akkor minek félni tőle? Ahh.. emberek sosem értettem őket. Csak letelepszem egy sírhoz és hátradőlve nézem, ahogy a lenge szél ringatja a lombos fa leveleit, miken tompán átsüt a délutáni napsugár. Előveszem a füzetet és tollat, megtámasztom a lábamon és egy kis nézelődés után írni kezdek.

„Milyen szép, szép miben az ember meglátja a szépet. Mindenki mást lát szépnek, akkor nekem ez lehet a szép, egy nyugodt délután, napsütésben egy fa árnyékába húzódva.. egy temetőben.  Fogadok, ha lebontanák a sírokat, vagy legalábbis nem lenne nyoma, hogy ez tehető kijönnének ide az emberek ugyanúgy mint én a fa árnyékába húzódni, akár egy parkban. Az anyukák kihoznák gyermekeiket, kik egymással játszanának és nevetnének, babakocsit tologatna a fiatal pár, karjukon csecsemővel, fiatalok ülnének csókkal és öleléssel borítva egymást az egyik padon és közben fogalmuk sem lenne arról, hogy alattuk ezernyi csontváz lapul.”