Démonszemű

Volt egyszer egy lány, egy még egészen fiatal lány, aki annyi szenvedésen ment keresztül, hogy elfelejtett szeretni, elfelejtette, hogy kell, és már egy apró érintéstől is összerezzent. Ő egy nagyon jó ember volt, és összeismerkedett egy fiúval. Minden nap beszéltek órákon át az interneten, hisz messzi lakhelyük miatt találkozni nem igazán tudtak. A fiú beleszeretett a lányba és kérte, hogy találkozzanak. Így is történt, egy nap találkoztak és egymásba szerettek. A fiú próbálta szeretetre tanítani a lányt, aki nem nagyon értette az egészet. Amikor a fiú hozzáért összerezzent, amikor megölelte, megijedt. Lassan hozzászoktatta a fiú ahhoz, hogy valaki törődik vele. Megtanította ölelésre és szeretni. Nagyon szeretni.. Szóval a lány megtanult szeretni és pár héttel később elutazott a fiúhoz, aki azt kérte tőle járjanak. A lány beleegyezett. A nap folyamán megtanulta hogyan kell csókolózni és puszit adni. Jókat derültek azon, hogy a lány mennyire eltévedve van ebben a témában. Évek óta a először a lány azt érezte boldog, igazán boldog, és elsírta magát. A nap folyamán több dolog is történt, a fiú kérte, hogy feküdjön le vele, de a lány nemet mondott. Így is boldogok voltak. A nap végén elváltak egymástól és a lány hazament. Hosszú időn keresztül nem tudtak találkozni és a neten témából is kezdtek kifogyni. A fiú egyre kevesebbet írt a lánynak, nem volt mellette és nem tudta szeretni, így lassacskán kiszeretett belőle. A lány ezt érezte és sokat sírt, mert félt újra egyedül lenni, félt, hogy megint fájni fog minden egyes reggel és minden egyes éjszaka, hogy senkije sincs. Kincsként óvta ezt a boldogságot, mert még sohasem tudott szeretni és nem is mert, mert félt a fájdalomtól. De a fiú elhagyta és a lány rossz dolgokat művelt magával, és egyszer beteg lett, nagyon beteg. Kiderült róla, hogy gyógyíthatatlan beteg és már nincs sok neki hátra. Ő még mindig szerette a fiút, aki nem tudott betegségéről. Azt kérte tőle, hogy vegye el a szüzességét, és aztán végleg elfelejtheti őt, csupán ennyi. A fiú nem értette e helyzetet, hisz előtte hiába noszogatta nem hagyta magát, de miután sorozatos kérdezgetés után sem mondta el furcsa ötlete indokát, a fiú végül beleegyezett. Elment hozzá a lány, a fiú sápadtnak és lefogyottnak látta, de nem szólt semmit. Megtette, amit a lány kért. Élvezték mindketten és a lány sírva szorította magához a fiút. Aztán elmosolyodott, megköszönte és hazament. A fiú tétován ült otthon egymagában, és azon kezdett tűnődni, hogy talán mégis szereti a lányt, a képeit nézegette este, aztán lefeküdt. Mikor reggel felkelt a telefonján egy SMS-t talált.

Mindent köszönök, hogy megtanítottál

szeretni és hogy megtetted amit kértem,

nagyon szeretlek és hiányzol, de már

úgyis mindegy. Nekem nincs sok hátra,

talán csak egy-két napom, most is kórházban

vagyok, azt mondják egyre rosszabb lesz az

állapotom. Minden jót és ég veled,

remélem boldog leszel egyszer majd.

A fiú nagyon megrémült, hisz most már valóban tudta, hogy szereti a lányt. Felkapta a kabátját és az állomásra sietett, hogy elutazzon a lányhoz. A lány a kórházban volt, sápadt élettelen arccal feküdt, magas lázzal és már hallucinált. A lány szülei nem voltak ott, külföldről kellett hazautazniuk, de még nem értek vissza, így a lány teljesen egyedül vívta a haláltusáját. Valami meleg szorította meg a jéghideg kezét. A lány már szinte semmit sem érzett a valóságból.

-Elhagyott…elhagyott engem..elhagyott engem a feketeszeműm..olyan szép fekete szemei voltak..és megtanított sze..szer..már nem tudom mire. Elhagyott engem..az én bukott fekete angyalom..magamra hagyott..és félek egyedül…most el kell mennem..és egyedül..nagyon fáj.. –A lány lázasan suttogott, a fiú szeméből pedig patakokban folyt a könny. –Sajnálom..-mondta reszkető hangon, de a lány már nem hallotta.

-Szeretlek. –Súgta a fülébe a fiú, miközben kisimított egy tincset lázas arcából. –Nagyon szeretlek, és sajnálom, akkora barom voltam..én tényleg szeretlek.

-Őt akarom…a feketeszeműmet..áhh nagyon fáj..hagyd abba..nem akarom. –Reszketett a lány és fel sem fogta, hogy ül mellette valaki.

-Ne halj meg démonszeműm. –Puszilta meg a lány homlokát a fiú két könnyáradat között.

-Démon..szemű…csak ő..hívott így..itt vagy? –Suttogta elhaló hangon a lány.

-Itt vagyok. -Szorította magához a fiú. –És soha többé nem megyek el. Szeretlek.–A lány elmosolyodott én is szeretlek… de most mennem kell..

-Kérlek ne menj el.. -Sírta a fiú.

-Elhagytál engem.. most én hagylak el téged..de ne félj feketém még találkozunk.. -Azzal lecsukta a szemét és odaadta magát a lány, a halál szelének.

-Ne..ne ..kérlek ne!!! –Ordította a fiú, de már mit sem tehetett. A lány negédes hangja zúgott a fülében. –Sajnálom démonszeműm.