Élet tavi tükör

Keserű az élet szele,

keserű az élet benne.

15 év, úgy elszállt,

mint egynéhány palimadár.

Keserűség híve lettem,

már a cukrot sem szeretem.

Iszom kávém cukortalan,

az életem meguntam.

Gondolkodom, most mi legyen?

Aztán el nem felejthetem,

voltam én is, gyerek, de még milyen!

Az élet bennem közel sem ilyen.

Repültem és szálltam,

a zöld fenyők lombján álltam,

a kék Hársas tó szélén álltam,

és képemet fentről láttam.

Barna szemben élet villan,

mosolygok, s búm elillan.

Szép volt, jó volt, elmúlt…

Az élet bennem akkor virult.

Hogy ma mi van, kérdezhetem,

feleletet csak nem nyertem.

Aztán egyszer, újra mentem,

a Hársas tavi ligetembe.

Belenéztem a mély vízbe.

A mélybarna szépen nézett,

Mosolyogtam, újra, megint,

Mégiscsak élek egy kicsit.