Emberi kapcsolatok

Olyan furcsák és meghatározhatatlanok, sohasem értettem őket. Volt olyan amiről azt hittem örökké tart, ami végigkísér majd egész életem során és minden jó lesz, aztán hirtelen minden elromlott, volt olyan is amiről azt hittem csak egy múló árnyékkép és még mindig tart, volt ami múló momentumnak indult és beleivódott az életem mindennapjaiba. Olyan, ami mindig is ott volt, de valójában sosem volt több társadalom szabta elvárt etikettől. Ami biztonságot adott és nem féltem annak elvesztéséről és fájdalmak közepette költözött a túlvilágra. Ellenségem volt aztán megszerettem, mert magányomban is végigkísért utálata, önzősége és egynéhány jó szava, gyűlölöm azért mert megszeretette magát velem. Esetlegesen volt, ami rideg diplomáciai társalgásnak indult és személyes szövetség lett belőle. Valóban különös mindez, és bárhogy próbálja az ember kikalkulálni csak nem úgy sül el, ahogy azt várnák. Mint egy rosszul időzített fényképező, vagy egy elkalkulált puska ami mindig a rossz irányba lő, talán így fogva vadat. És ismételten alá kell támasztanom a nagyra becsült Albert Einstein állítását. „Az életben semmi sem biztos csak az adó és a halál.”