Emlékeztető az emberiség számára

Egy lány, aki mindent elvesztett, megkínozták lelkét és testét, mindent elvesztett, ami fontos volt.. egy hely, egy apró falu, mi magába szívta egykori boldog életét, és most elhurcolták onnan. Az az édes tíz év mit, ott tölthetett és boldog volt, a mostani élet mellett csak hihetetlen álomnak tűnik. Senkije sincs, és mikor más sokadszorra sírja át az éjszakát, vagdossa fel kezeit bosszút esküszik ellenségein. Mert én csak egy ölelést akartam.

Nehezen kapok levegőt és fuldoklom a fájdalom nyaldosó tengerében, part sehol és én csak egyre süllyedek, az oxigént már rég megvonták tőlem, most kínmámor bódulatában gerjesztem az őrületet, mi engem alkot. Üres tekintettel bámulok ki az emeleti ablakból, nézem a kanyarban elsuhanó buszokat és elképzelem, ahogy rajta ülnek az ellenségeim. Felszállnak rá, jegyet váltanak boldogan helyet foglalnak, cseverésznek a gondtalan, semmirekellő életükről rihegnek- röhögnek és felkavarodik tőlük a gyomrom.. Elképzelem, ahogy jön egy hatalmas kamion. Szemeim csukva vannak, miközben lelki szemeimmel látom, hogy a hatalmas jármű közeledik a busz felé, gyorsan szaggatja az utat hangos robajától megijednek az emberek, pánikba esnek, de a kamion csak közeledik, olyan nagy, hogy az egész utat elfoglalja, semmi esély nincs arra, hogy kikerüljék és talán a buszsofőr nem is szándékozik kitérni előle.. a gázpedálra lép, neeem egyértelműen nem akar kitérni előle, csak vigyorog ültében és a két jármű vészesen közelít egymás felé, egyre gyorsabban az út felszakadozik alattuk. Szaporodik a lélegzet, nő a pulzusszám.

-Mind meghalunk. -Mondja a lány, és vigyorogva néz egyenesen a halálba, a gázpedált erősen taposva. Hatalmas robaj és az egymásba csapódásnak robaja töri meg a csendet, a két jármű szinte megsemmisítette egymást. Vér csordogál az utcán, a nap kisüt, madarak csiripelnek, a híd alatt a patak lassan csordogál, minden nyugodt és békés. –Képzelte a fiatal lány még mindig az ablakon bámulva ki meredten, és csaknem megkönnyebbülést érezve, hogy, ha csak elméjében is, de újra és újra megölhette, kedvére kínozhatta ellenségit, akik ilyen mélyre taszították. A képzelgését megtörte a mögötte becsapódó ajtó hangos robaja, egy férfi lépett be az ajtón. A lány elméjében képek villantak és a karjait borító kék-lila foltokhoz és hegekhez nyúlt ijedtében. A férfi részegen tántorgott a lány, mögé, aki észrevette ugyan, de még mindig csak az ablakon bámult ki, mintha ezzel elrejtőzhetne a fenevad elől, de mindhiába. A férfi a lány hajába markolt és elrántotta az ablaktól.

-Te rühes kis kurva! –Vicsorgott rá a férfi, lihegve, csak úgy áradt belőle az alkohol bűze, de a lány rezzenéstelenül üres tekintettel szúrta tekintetével a férfit, aki csak letépte a lány ruháit.

-Megint részeg vagy apa. –Nézett oldalra a lány, mit sem törődve helyzetével.

-Kussolj, ribanc. –Tépte a férfi tovább, majd bármi ellenkezés nélkül megdughatta saját lányát.

Te is a buszon vagy én pedig taposom a gázpedált.

A lány miután az apja végzett kis akciójával felöltözött, és egy térképhez lépett, amin helyek voltak bejelölve, nevekkel felcímkézve. Végigsimított a papíron, majd tervét megkezdte. Elővette diktafonját és beleszólt.

-A nevem Dorina, Mecskey Dorina, az én történetem már ismert itt az ideje egy kis ébresztőnek mások számára. A hadműveletet megkezdem.

Az emlékeztető az emberiség számára akció megkezdődik. –Mindent felvett, videóra és diktafonra, ahogy az apja megerőszakolja, ahogy bántják, megverik, hisz mindez folyamatos volt, leírta a történetét, hogy vesztett el mindent, és hogyan lett a mosolygós kislányból vérengző fenevad, hogy sírta át az éjszakákat, hogy játszadoztak vele, hogy próbálta számtalan módon megölni magát, de mind sikertelen volt és végre rájött.. nem neki kell meghalnia, hanem másoknak.

Az ellenségeit megfigyelte, titokban kutatott utánuk. Aztán egy éjszaka kicsalta őket a nyílt utcára, elcsalta őket, férfiak, fiúk és könnyen csalható nők és lányok. Mindnek tudta a gyengéjét, a kulcsot, hogy maga után csalja őket. Egy régi elhagyatott épületbe csalta őket, a város szélén, már rég felkészült erre az eseményre. Bilincsek, lakatok, és láncok várták a félő áldozatokat, a lány elkábította, vagy csak megfenyegetve nyugodtságra bírta őket, és kezeiket-lábaikat leláncolta. Férfi.. nő fiatal és idős, minden palettából tárház nyílt. A kör alakú szoba közepébe asztalt állított, amin négy kamera volt összekötve, így 360fokban figyelte az eseményeket kis szerkezet. Sírás és üvöltés töltötte be az egész épületet, de kívülre semmi sem hallatszott. A lány az egyik elé lépett egy éles tőrrel.

-Szia! Emlékszel még rám? Te tettél tönkre. –Sorolta a lány a vétkes bűneit, majd elmosolyodott. –De ne aggódj kedves, átsegítelek a túlvilágra. –Azzal gyomron szúrta a lányt maga előtt. Vér fröccsent és halálhörgés hallatszott, a többi kegyre váró csak hangosabba üvöltött, míg a lány haldokolt. A következőhöz lépett a lány. Elmesélte, hogyan tették tönkre napról napra, miben a reszkető férfi főszerepet játszott.

-Könyörgöm nee! Kegyelmezz, bármit megteszek! –Ordított sírva a férfi. A lány félrehajtotta fejét.

-Tulajdonképpen lenne valami.

-Mi?! Bármit kérhetsz!

-Dögölj meg! –Vágta meg karját a lány, majd sok kisebb sebet ejtett a férfin, száját betömte egy ruhával, és hagyta, hogy szép lassan elvérezzen. Majd a következő elé lépett.

-Szia apa. Most halj meg, jó? –Szúrta szíven apját, miután az ő bűneit is listaként felsorolta. Majd végig meggyilkolta az összes kikötözött, lebilincselt embernek nem nevezhető lényt. Letépte körmeiket, vagy kivájta szemük, elmetszette torkuk. Mikor már mindegyik halott volt a kamera elé lépett, a teljes bűnpaletta fel volt sorolva. Olyan dolgok, amiket el sem tudna soha képzelni senki, a kegyetlenség legfelső határa a nyomor és pokol földi megnyilvánulása. Alultáplált és holtsápadt volt a lány, szemei sötéten villogtak, bár oly üresek voltak akár a sötét éjszaka, fullasztó érzést keltett volna bárkiben

-Látják, ez az én történetem, és ez a büntetésem. Nem ezek számára, nem főként ezeknek, hanem az emberiség számára, mert ilyet megengedett magának. Ilyen egyedeket. Hitler hozzájuk képest lófasz.. kegyes hadi úr. Elkorcsult világban élünk, ahol a szeretet afféle szó, mi már talán rég elvesztette valódi jelentését, ahol a legbutábbat, legundorítóbbat, legkegyetlenebb, legaljasabb és leglelketlenebb idiótát tartjuk isteni példaképnek és imádjuk. Egy olyan világban, ahol a család szerepét betöltik a technikai eszközök, ahol nem létezik jó, mindenki a saját javára dönt, nem tisztel senkit és semmit. Ahol a nagyszerű emberek nem nagy tudósok, tehetséges emberek és valódi példaképek, hanem a seggüket rázó nyáltól és alkoholtól fröcsögő undorító teremtmények. Ez az emberiség.. de ez már nem emberség ami itt folyik. Az én történetem csak elrettentő példa. Szülök! Hányszor ölelitek meg gyermekeiteket, hányszor mondjátok nekik, hogy szeretitek? Mennyit vagytok együtt és mennyit tudtok egymásról? Többet ér a család, mint az anyagi javak, a telefonod vagy a káros szenvedélyed? Vajon észreveszed-e ha a gyermeked bajban van, bántják vagy rossz útra lépett?

Fiatal lányok és fiúk! Miért dugtok kedvetekre ismeretlen emberekkel, és miért csodálkoztok, ha otthagynak és megaláznak mindezek után? Ha kéretlenül és meggondolatlanul terhesek lesztek, vagy 13 évesen apák és anyák? Miért jó az nektek? Miért jó eljátszani, hogy felnőttek vagytok, miközben az értékes gyermekkort és egész életeteket vágjátok tönkre?

Emberek! Mik vagytok? Mik maguk? Hagyják, hogy a gyermekeik szenvedjenek, hagyják, hogy átverjék magukat, szülőket, és az egész világot, de aztán megkorcsulva hozzám hasonló egyénekké válnak, vagy pszichiátrián és drogelvonón tengetik életük hátramaradt részét.

Ez a technika világa, felhasználhatjuk ezt jóként és rosszként. A média egy kalap alá veszi a gyilkosságot és a most született kisállatok nagy hírnevét az állatkertben, az életbevágó politikai eseményeket, mik tönkretesznek minket és a hatalmas tragédiákat. De, majd amikor a te gyermeked karambolozik, hal meg vagy sérül meg más részeg idióták miatt, amikor a te gyereked, vagy szülőd lesz halálos beteg, amikor a te testvéred tűnik el egy sötét utcán, amikor téged támadnak meg fényes nappal, és a családodat rabolják ki este, amikor a te gyermekeid erőszakolnak, és lesznek teherbe ejtve megerőszakolva, drogosan kórházba kerülve, akkor majd elgondolkozol, hogy valóban ilyen világban szeretnél élni? Ahol nincs egy szabad gondolatod, vagy tetted, ahol azt, hogy mennyire szereted az anyád és mennyire illik hozzád a pasid egy netes program határozza meg.. akkor majd elgondolkozol, kié is a világ, miért is élünk, és miért hagyjuk hogy ilyenné, korccsá és embertelenné tegyenek minket.

Én csak egy lány vagyok a sok közül, akit tönkretettek, csak egy ember a millió közül, aki megtört, de én magam gyilkolása helyett, emlékeztetőt szántam az emberiségnek. Gondolkozzanak el, üljenek ki a napra, vagy nézzenek fel a csillagokra. Mert ez e MI világunk kellene legyen nem másoké.

A lány megvárta, míg másnap leszáll az sötétség és fegyverrel a felvett anyaggal vonult be egy hírműsorba, kényszerítve, hogy közöljék le videóját, több hírműsor is leközölte. Mielőtt a hatóságok kiértek volna a lány végzett önmagával, de akkor már késő volt. Több millió ember nézte végig, és a videó bár sokszor letiltották egyre terjedt, cenzúrázott és cenzúrázatlan formában. Lefordították más nyelvekre, milliárd ember nézte meg a videót. A videó leadása után a tévében, egy napra feketébe borult az ország, a videó lefordítása és közlése után két napra, feketébe borult a világ. Meggyászolták önmagukat, és amivé lettek. Mecskey Dorina nevét, pedig eszébe véste a történelem. Ez volt az emlékeztető az emberiség számára. –Hallatszódott utoljára a lány hangja, az utolsó igaz szó a korcs világban, majd elsötétült a képernyő és néma csend következett.