Dori mesélye: Engem nem tanítottak meg..

Egyszer  volt, hol nem volt, messze..messze a valóság földjén élt egy kislány. Ezt a kislányt Dorinak becézték. A szülei még csecsemő korában elhagyták, így egy árvaházban nevelkedett. Már kisgyermek korában nagyon érdekelte a világ, nem sokat játszott a többi gyerekkel, mélybarna szemei a könyv lapjain fel-felbukkanó képeken nyugodott, sötét göndör fürtjeit eltakarta az ölében keverő nagy könyv. Telt-múlt az idő és a kis Dori első osztályba került. Tetszett neki a sok új dolog, szerette az iskolát bár barátai nem nagyon akadtak. Szegény kislány nagyon így egyedül érezte magát, de mivel okos volt, kitalálta, hogy, ha nem akadnak valós barátai, hát létrehoz a kis elmélyében olyanokat, amilyeneket szeretne. Kis, apró emberszerű teremtményeket képzelt barátainak, akik a vállán ültek napkeltétől napestig.

Lassacskán elérkezni látszott az év vége, a gyerekek olvasni tanultak a délután során, már egész jól ment nekik. Az árvaházban is tanultak a nevelőktől  verseket és dalokat, ám Dorit sosem engedte oda a többi árva, kicsúfolták, ő nem tanulhatta meg a szebbnél-szebb dalocskákat, amit az iskolában is előadott a többi gyerek, piros pont járt érte.

Egy nap hangos olvasás volt a napköziben, és Dorit szólították fel. Olvasni kezdte lassacskán. „Kata nagyon…-itt megállt, majd folytatta- ..a cicákat. Megszólalt a tanító néni.

-Dorikám kihagytál egy szót. Olvasd csak el mégegyszer!

-Kata nagyon..a cicákat.

-Még mindig nem jó, tudod melyik szót hagytad ki?

-Nem. –Szólt halkan, épphogy hallatszott.

-Azt a szót, hogy „szereti” a szeretet szót.

-Nem ismerem ezt a szót. –nézett ki göndör fürtjei mögül Dori. A tanárnő elhülve támaszkodott az íróasztalba.

-Hogyhogy nem ismered?! –Kétségbeesetten folytatta a nő. –Az egy érzés, egy nagyon jó érzés, ahogy apukád és anyukád szeret téged és a családod.

-Nincs családom. –Felelte komolyan a kisdiák. Néma csend ült az osztályon hallani lehetett a kintről beszűrődő zajokat.

-Valóban nem ismered a szót? –hüledezett a fiatal asszony.

-Nem ismerem, nem tanították meg. –Vont vállat Dori.

A tanárnő pityeregve sietett ki az ajtón. A kisdiák még hozzátette.

-Engem nem tanítottak meg szeretni.