Esik a haaaww!

Noss ezt is megéltük ESIK A HÓÓÓÓÓ!!!

Személy szerint imádom a havat, nagyon, főleg, amikor még a hó, frissen szűzen hullik le elsőként, és finom puha, valamiért meleg érzést kelt bennem hidegségével. Én az a fajta ember vagyok (már ha van ilyen ember) aki nyáron a lakásban megfagy akár 30 fokban, de télen egy szál pulcsiban is elfutkozik, ha esik a hó. Nos..valóban nem sok ilyen őrült van mint én. Éjszaka úgy feküdtem le, mint aki haldoklik, de reggel meglátván, hogy esik a hó, a hideg fehér gyönyör reggel bearanyozta  a napom. (még úgy is, hogy mire elértem az iskoláig szétáztam, de gyerekeeek ezt, hogy lehet nem élvezni?)  Szóval most feltöltődtem, egy kis apró időre élek, bár érzem a szorító fájdalmat a mellkasomba, mégis most ez az apró kis öröm mégis elnyomja. Az igazság az, hogy valóban az elmúlt napokban a viselkedésem, őrületes, mint aki megbolondult. (elnézést, már megint ez a naplózás, majd kiengesztelem!) És hó. Amint a reggeli sötétségben megláttam a fehér hó szálingózását, nem bírtam ki, hogy azonnal fel ne kecmeregtem magam az ablakba, nos..mint már annyiszor említettem, ez a negyedik emeleten érdekes látványt nyújt.. De a táj! Az valami hihetetlen csodálatos volt. A sötétség megbúvott a házak falán és az utcák közt, lassacskán szívódott fel, ahogy a reggeli nap nagy nehezen éledezett, bár még nem lehetett tisztán kivenni az alakokat, világosodott, a fehér apró szemek hullottak a szürke felhőkből és megragadtak a parkoló autók ablakain, és a fák, az örökzöld szépséges fenyőfák apró ágain. Bearanyozták a fekete utcák unalmas hétköznapjait, és menyegzőbe öltözött minden. Valami készül.. :D Nos majd meglátjuk