Fekete négyes

Négy éve hogy elmentél,

négy éve, hogy minket eltemettél,

oly gyorsan távoztál,

még egy röpke levelet sem hagytál,

egy röpke iratot, miben megbocsátasz,

s gaz tettemért nem az égbe kiáltasz.

De hiába várom az isteni oldozást,

megbocsátani Szorosz csak nem kíván,

fejemre zúdítja az élet súlyát,

felkelni nem tudok, lépni sem, mind az én hibám..

Bár már késő tudom, de már negyedik éve gyászolom,

fekete ruhám már csaknem a vérembe ivódott.

Múzsa lettem, Mecskey és démon,

de valójában csak egy gyerek kit nem hívott magához az úr.

Próbáltam én meghalni ezer féle módon,

de kezemből az éles olló csak ki nem hullott,

a penge is el-elsuhant vöröslő nyomot hagyva,

de eremet nem metszette a hideg penge karma.

Próbáltam én felkelni, mind hiába istenem

hát akkor többet már nem is kérlelem,

magamra öltök ezerféle álcát,

nem kérlelve nézek a csillagos égre,

pusztítani vágyom én oda fel a mennyekbe.

A lelkem üres nincs már célom,

a tegnap elmúlt, a holnap nincs piacon.

Ma is van, de meddig, kérem?

Míg e nap is tükörbe nem nézek,

mert akkor kezdődik minden előröl,

míg a bánat teljesen fel nem őröl.