Homo sapiens az ember valója

Először is, mit jelent embernek lenni? Ami azt illeti, én nem emelem piedesztálra ezt a fajt, mint sok mások, mert képes volt kitörni az „állatias ösztönökből.” Három alapvető ösztön létezik: a létfenntartás, a fajfenntartás, és a gének továbbörökítése. Ezt az emberek állatias ösztönöknek nevezik, aki „csak” ennyire képes azt nem veszik emberszámba, mert kell még nekik pénz, hírnév, megfelelő munka, elismerés…miegymás, ami az állatokban nem található meg. Az ember hosszú évmilliók alatt kiemelkedett az állatok soraiból és magasabb szintre lépett, a logika és a gondolkodás terén kezdett játszadozni. (Na persze nem minden egyedre igaz, de ezt nem most szeretném kifejteni) De, attól még, hogy magasabb szintre léptünk, attól még nem vagyunk magasabb rendűek, és legfőképp nem vagyunk jobbak akármelyik, állatnál. Sőt, rabigába hajtottuk a természetet, ami folytonosan visszavág, kiöltünk a természetes állatfajokat, újakat teremtettünk pusztán emberi élet megkönnyítése céljából, kifosztottuk mindazt, amitől mindenki származik a Föld bolygót, elpusztítottunk, mindent, ami csak a pusztítás során hasznunkra lehet. Az állatokat lenézik, „egy állat élete sem ér annyit, mint egy emberé” Rendben, ezt kisgyermek korunktól, akarva-akaratlan belénk nevelték. Hogy miért? Kitudja… Életet kapunk, valami hatalmasabbtól, amit fel sem foghatunk és mi hálaképp kifosztjuk azt. És ami azt illeti az állatok pusztán azért ölik meg társaikat, vagy gyengébb állatfajokat, hogy ennek a három ösztönnek eleget tegyenek, ennek CÉLJÁBÓL. Ezzel szemben az ember öl, szerelemféltésből, csak mert dühös, mert bosszút akar állni, sőt olykor még saját szórakoztatására is. Ezek nem igazán nevezhetőek célnak igaz? És még az állatokat nézik le… Ezeknek tudatában valahogy kiveszett az emberekbe vetett hitem. Hisz mondják is az elvetemült gyilkosokra, hogy „Nézd milyen embertelen!” Holott nincs olyan ember, aki el ne gondolkodott volna azon, hogy mi lenne, ha gyilkosságot követne el, vagy dühükben átfut az agyukon „én most ezt megfojtom” de persze a legtöbbjük ezt nem teszi meg soha. Embertelennek nevezik a kegyetlen gyilkosokat, miközben épphogy az lenne a lényeg, hogy ember és talán az sértőbb szó lenne, „milyen emberséges.” Holott ez a szó jószívűségre, segítőkészségre, kedvességre utal. Csak az a baj egy nagy barom volt, aki kitalálta ezt a szót és az értelmét, ugyanis az emberek nem ilyenek.