Írók, költők és nyilvános titkaik

Néha elgondolkodom az írókon és költőkön. Regényt, terjedelmes verseket és olykor röpiratokat vetnek papírra. A saját gondolataikat, egy ember legféltettebb kincsét, az elméjében, ahova kamerák nem férkőzhetnek, távcsövek be nem látnak. Titkokat vetnek némán, és adják az emberek kezébe. Lehet, hogy az emberek ezt nem látják, a főszereplő maga az író, a kedvese a valóságbéli hölgy, kit édes álmokban esténként megpillant. Az író leírja mit érez, mi bántja, miben van gyengesége, miben emelkedik ki. Süketeknek némán suttog, vakoknak képet mutat, némákat olvasásra inti, az embereknek kifeszíti a vásznat és lejátssza az életét, más címkével feltüntetett embereken át. Az emberek látják, hallják, beszélnek róla. Az írók, költők a legnagyobb titkaikat nyilvánosság elé teszik, vers és regény címe alatt? Így lehet valamit legjobban elrejteni az árvús szemek elől? Ki tudja, talán aki olvas a sorok közt rájön, hogy az nem más, mint a híres neves író, és nem kitalált karakter, az életét a saját múltjából meríti, szépséget az ő szeme világából ad, nézőpontja a világ felé ugyanaz. Az íráshoz épp ezért bátorság kell, az olvasót bevalljuk mi rejtőzik abban a kis dobozban, amit hétpecsétes lakat véd az elménk egy elzárt zugában, talán ősi mágia is védi, ami hallgatásra int, és a titok szót mindössze történetbe kell szőni. Mint ahogy a pók is hálót sző, hogy a legyet be tudja fogni, épp úgy fon az író s költő történetet élete nagy titkaiból, rabul ejtve ezzel az olvasót, aki ezért megbocsájt neki, mert a pók háza olyan rettenetesen gyönyörű, mámoros és szemkápráztató, hogy az a legyet nem érdekli, hogy végzetes hálóval van befonva, és rabul ejti. A légy nem bánja, hogy bánná? Ki ne szeretne becses drágaságok ékkövek, csillogás és mámor búja fellegében másvilágra távozni? De néha nem háló és kiéhezett pók vár ránk, hanem álom, mese, rózsaszín felhő valóságalapon, mibe belecsöppenünk. De az író titkai minduntalan fel-felbukkannak, akár egy krimi eszeveszett nyomozásában, akár a csodavárat ostromló zöld szörnyek komán, de ott van ott lapul, a hét pecsét ravaszul elgurult, a lepel lehullt. Mikor becsukod a könyvet, a rengeteg lakat kattan, a mágia miszerint titok érvénybe lép. De azért mégis egy darabka ottmarad, ott a te agyadban elrejtve, ott, ahol a legnagyobb biztonságban van egy titok a te fantáziádban.