Rekviem sztori

-Rekviem Dreem –hangzott a hideg száraz hang, akárcsak egy üres teremben kongó szó, a falakról játékosan visszapattanó semmitmondó üres betűhalmaz.

-Kus-sol-JÁL!!! –Zengett az üvöltő agresszív hang, mit a semmibe kiáltott a lány, aki a fehér szobában kényszerzubbonyban ült, és minden mozdulatát kamerák figyelték, mik mögött pszichológusok és érdeklődő, mélyen elgondolkodó nyomozók ültek.

-Tudathasadás.. elmebetegség,.. pszichopata! ..szociopata.. skizofrén őrült! –Egyre-másra kiáltják a kamerák mögött éberen figyelő árvus szemek.

-Kiáltják és csak kiáltják a szépen csengő mocskos szavakat, mert azt hiszik őrült vagyok.. őrült.. pedig csak más világból származom. –Motyogta a lány maga elé, sápadt beesetd arccal és a semmibe meredő szemekkel. –Ez miattad van! Te rohadt hang… ők nem hallanak téged és engem tartanak bolondnak…… hallaniuk kéne.

-Hihetetlen! A sorozatgyilkosok által hátrahagyott tetemeket mind megtalálta! Több mint negyven éve történt gyilkosságok esetén is a nyomukra bukkant, miután állítása szerint „magukba szívta az eszenciájukat” Erre nem képes egy pusztán őrült! –Pattant fel helyéről egy igencsak felhevült lelki állapotba kerülő kiskolompos nyomozótanonc, majd ismét megszólalt a kényszerzubbonyba zárt lélek.

-Kedves Emberek tényleg azt hiszik őrült vagyok? –Haha- hallatszott az elhaló hang, mit vissza-visszatükrözött a hangtalan szoba kongó fala. –Meglehet, őrült vagyok, de csakis a legjobb értelemben! Nem nyáladzó össze-vissza hadonászó alacsony értelmű lény, ki karjaival hadonászva életveszélyesnek nyilvánítva válik kényszerzubbony áldozatává, mint én most. Hanem egy olyan őrült, ki a maguk által felépített kis „társadalomnak” nevezett hatalmi játszma figuráinak megfelelő eszköz a nyeréshez. Ahh fárasztó volna úgy viselkedni mint az emberek, de nem kell mindjárt bezárni mint holmi veszett kutyát… -Meghökkenő alakok álltak a kamera elé, holtsápadt arccal bámulták az érdekes teremtményt, mi kamerán is érzékelhetően furcsa jelenlétű volt, szinte vibrált körülötte a levegő, mert a mindenség is tudta, hogy nem ide való. Mintha körülötte minden meleg lett volna és ő árasztaná a jéghideg fagyosságot, vagy a negatív térben a pozitív impulzosokat. Nem lehet nem észrevenni, hogy rossz helyen van.

-Kedves kapitány! Vagy rendőrtiszt.. vagy mi maga, ki a nyomozást vezette úr! Engem nevez őrültnek és zárat be, mikor az ÉN jó voltamból oldotta meg ügyeit és kapta fel neveit a közmédia? Az ÉN közbejárulásom nélkül a lánya nem sikeres magániskolába, hanem még mindig abba a vidéki lepukkadt iskolába járna, ahol még a diák is több értelemmel rendelkezik, mint néhány tanár.. A kedves nyomozó úrnak nem lenne annyi fergeteg pénze mit egy-egy éjszakára csap el az ÉN! jó voltamból. Nem luxusprostikkal hemperegne, miközben a felesége wellnessnapokon áztatja a nagyra nőtt seggét és a lánya nem az iskola legfrankóbb pasijának ágyából esne teherbe, mit már elvetetni készül.. ha ÉN nem vagyok. És mi a hála? Bezárnak és megkínoznak mert azt hiszik őrült vagyok.. –A lány elmosolyodott és most először a kamerába meredt, mintha szemmel tarthatná a nyomozót, ki holdsápadtan meredt a képernyőre, és a mikrofonra támaszkodva motyogott maga elé.

-E..ezt meg honnan..? Az nem lehet.. Alexa nem olyan.. és én pedig… úristen mit tettem…

-Háháháh!!! Fáj mi? Kibaszottul szakadjon ki a szíve kedves nyomozó úr! ÉN gazdagítottam meg NEKEM köszönhet mindent, a pszichopatának akit kényszerzubbonyba zárva kínoz!!! –Hangzott a szenvedően sivító hang, mi már az emberi elmét roncsolta másodpercenként porlasztva azt hamuvá. Nem vagyok varázslény, akár az önök meséiben. Nem vagyok őrült pszichopata, csak el kéne fogadniuk a más világok létezését. Ez olyan, mint két különböző ország, így a világok is mások, nem lehet az egyik „jó” és a másik pedig „rossz”. Semmivel sem jobb az egyik mint a másik kedves öntelt emberfiak, maguk is éppoly mocskosak mint én. Semmivel sem különben, tisztábbak, vagy jobbak. Újabb és újabb kitalált isteneiket imádják, mert nem bírják elfogadni önmaguk bűneit, ezért lelki feloldozást kérnek. De ilyen nincs! Amit megtettél az alól semmilyen isteni ige nem ment fel, akár tetszik akár nem!

Hadd mondjak valamit kedves nyomozó úr. Én nem ítélem el önt, neem-neem a testi vágyai miatt? Vagy netán mert elhanyagolta a családját önző mód hírnevet hajkurászva? Hisz megadtam önnek, amire vágyott.. hát most nem boldog? Hahahahaha

-Engedjék ki.. –Hangzott a nyomozó elhalt hangja. Mire mindenki ijedten, elsápadva kapta fel fejét.

-D..de uram.. sorozatgyilkos és.. elmebeteg. –Hebegte egy rémült hang a tömegből.

-Nincs ellene egyértelmű bizonyíték, és a nagyra tartott pszichológusaink sem tudták meghatározni mi.. miért ilyen, vagy mi baja is van. Ártatlan.. engedjék el. Most!

Nagyot kattant az ajtó hatalmas, lakatja, majd a reteszek is lehullottak, pár asszisztens félve, reszketve kapcsolták ki, szíjait szabadították meg fogságából a furcsa teremtményt.

-Na végre már kezdtem unni magam. –Nyújtózkodott, majd az ablak mellé állt.

-Csodás kilátás nyílik így éjszaka a városra nemde? –Bámulászott kifelé, játékosan az egyik lábáról a másikra, fejét ingatva.

-Mit akar még?? –Nézett rá legyőzött dühhel, a vén nyomozó.  

-Ohh semmi különöset, kopókám. Csak megcsodálnia az emberek őrült világát… Netad Sem érthette sokáig az őrületem szikráját, sajnos meghalt szívroham vitte el.

-Mit jelentsen ez? –Rémült meg a férfi.

-Ohh semmi különöset, egyszer talán majd megérti, ha lesz még kedvem játszadozni önökkel, Daron néven hmm ennyi névcsere! Nos ideje indulnom Bye bye emberek! –Azzal elsötétült minden egy pillanatra, majd ismét kigyúltak a lámpák. Az ablak félig nyitva volt, az éjszakai hűvös tavaszi szellő lengette az irodai függönyt, már senki sem állt előtte.