Elérhetőség
In My World
Blog
Kócoslelkűek
2017.11.12 16:25
Kócoslelkűek tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.
Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki...
Üres lappal
2017.08.27 21:36
Üres lappa, tiszta szívvel,
Kék éggel, meg metróval, tán hévvel,
Újra írni, járni, élni,
Csak még egyszer újra vágyni
Betontömbök között állni,
Nyirkos gépet megcsodálni,
Mi átszeli a messzi eget,
És még bárhova elrepíthet.
Beszélgetni, korán kelni,
Idegenek közt csak...
Nyár utó-szó
2017.08.27 21:15
Még egy kicsit nyár lehetne,
Minden mosoly szülőhelye,
Kicsit spicces, sötét éjben,
Megtagadni minden kételyt.
Szeretnék még eltévedni,
Gondtalanul tévejegni,
Lejtős- dombos Budapesten,
Mielőtt már ősz sejlene.
Jó lenne még egy -két hónap,
Mehetnénk méh hévvel hosszan,
Végtelen a...
Megölsz?
2017.06.23 21:30
Megölsz
Meg fogsz ölni érzem
Csak tudnám, hogy mivel..
Hogy vagy tám ily hatással?
Gyilkolja lelkem,
Szerelmed gyöngéd hajtása
Mégis kellesz, mint füst a tüdőnek,
Mint a kokain, a levert, kései szeretőnek
Mint csillag az éjnek, a hideg estéken
Hogy a Hold oly nagy magányában ne...
Tavaszi zuhé
2017.06.23 21:23
Zuhog az eső
Nem létezik esernyő.
Megállíthatatlanul ömlik az utcákon
Be a csatornába, a tetősarkakon.
Eláztatja a szívem, otthonom.
Lefolyik arcomom.
Lassan hömpölyög az ár,
Megtellik könnyeimmel a világ.
Rólam
2017.06.12 00:00
Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja
Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada
De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?
Önmagam lángjában égek szépen így el
Tenném mit tehetnék, de élni most már késő
Mit tehettem volnaelmosta a jégeső
Zuhanok tovább,...
Haláldal
2016.12.11 15:26
Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan...
Versem -Én is magyar vagyok
2016.12.11 14:59
Én is magyar vagyok
Magyar vagyok s lám,
mennyi szín színezi magyar világunk.
S mennyi árnyban rejtegetik a magyar virágok
Szívűnk utolsó diadalmait
Magyar vagyok, csakúgy mint Petőfi,
ki csakúgy mondta, hogy magyar,
mint azt én most tevém
Elhintette szerelmünk végső szirmait
Magyar...
Augusztusi könyvszerzeményeim
2016.08.21 14:30
Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt....
Te vagy...
2016.07.15 16:39
Mi van ha a végzet manapság nem divatos végmontázsa az életnek? Mi van ha nincs elég nyugtató, drog vagy töltény számunkra? Nem vettünk be elég nyugtatót, nem volt elég ütős a drog és az utolsó golyó is tétován, ügyetlenkedve suhant el a fejünk mellett. A hősködés hiábavaló s manapság nincs is...
Blog
Görbe tükör és elvesztett csata
2013.08.03 18:19
(Mecskey naplójából)
Az élet csatája mindig is nehéz volt, sokszor bukott ember a halálával elvesztve a háborút.
Most szembesültem azzal, hogy gyilkos vagyok. Megöltem egy ártatlan lelket. A sajátomat. A gyermeki önmagamat, aki voltam és lehettem volna. Hahaha én mindig azt mondtam, soha nem leszek...
Homo sapiens az ember valója
2013.08.03 18:16
Először is, mit jelent embernek lenni? Ami azt illeti, én nem emelem piedesztálra ezt a fajt, mint sok mások, mert képes volt kitörni az „állatias ösztönökből.” Három alapvető ösztön létezik: a létfenntartás, a fajfenntartás, és a gének továbbörökítése. Ezt az emberek állatias ösztönöknek nevezik,...
Írók, költők és nyilvános titkaik
2013.07.16 18:10
Néha elgondolkodom az írókon és költőkön. Regényt, terjedelmes verseket és olykor röpiratokat vetnek papírra. A saját gondolataikat, egy ember legféltettebb kincsét, az elméjében, ahova kamerák nem férkőzhetnek, távcsövek be nem látnak. Titkokat vetnek némán, és adják az emberek kezébe. Lehet, hogy...
A gonosz színháza
2013.07.11 14:08
A gonosz színháza
Mindenki úgy képzeli el a gonoszt, hogy elsőre felismerhető. Mutáns testrészein az ember csodálkozik, szín feketében jár, ha mégis emberi alakot ölt sötét kisugárzása, ronda ábrázata elárulja. Úgy képzelik el fekete szeme van, sötét haja, éjszínű lovas kocsijából kiszállva...
Az ó harcokban
2013.06.25 13:03
Szemtől szemben, perzsel a levegő, pattanásig feszül az izgalom heve, két végzetes bomba fog itt robbanni. Az egyik elpusztul, elpusztítja a másik erősebb, a hatalmas dicsőség az övé, lesz. A dicsőség, minek fénye sohasem tompul, a végső végtelenig csillog a nap perzselő hevében....
Nyár és néhány röpke gondolat
2013.06.11 15:46
A nap elégedetten pásztázta a bearanyozott falut, ami álmosan pislogott rá vissza. A hatalmas diófán ülő madarak énekét a lágy szellő kísérte útjára, el-elröppenő madarak üzengettek vele. Nyár van, a piros fekete négyzetes pokrócon fekszem, ami már kellően átforrósodott, hogy ne nagyon...
Esőtündér
2013.06.03 18:58
Állok az esőben a réten, a zöldellő buja réten, ami már csak egy homályos emlékkép rég elfeledett múltamról, egy olyan múltról ahol minden jó volt és szép, ahol esett az eső és sütött a nap ami nem csupán száraz tankönyvek üres szakszavainak szlogenjéből állt. Csicseregtek a madarak egy...
Piros fehér zöld lobogók között
2013.06.03 18:26
Piros fehér zöld:
Piros fehér zöld lobogók között,
éled újjá még, egy elfeledett nép.
Magyarok vagyunk, hős, vitéz e nép,
El nem veszhet hát, még e győztes nép.
Piros fehér zöld lobogók között,
pillantom meg majd, elfeledett had,
Hős Atilla hun, vitéz magyarok,
el nem veszünk mi, sok remény...
Kedves Poroszország
2013.06.01 20:06
Egy kék egyenruhás vérben ázott ezüsthajú, véres szemű férfi ücsörgött egy fa tövében, a senki földjén, a halott nemzetek útvesztőjében. Szemeit behunyta, lassan meg-meg lebbentette a szél rövidre vágott haját. Népének egyetlen, utolsó ivadéka volt ő. Egy ébenfekete holló szállt le mellé, lábai...
Nyári zivatar
2013.05.20 15:00
Mindig is szerettem az esőt. Volt a nagyszüleimnek egy háza egy fenyő erő mellett, ha esett az eső mindig kiültem a teraszra, vagy hidegebb napokon az ablakban néztem. Akkor még nem tudtam mit jelent számomra. Nekem az eső nem egy környezeti tényező, ami folytonosan megismétli önmagát. Nekem az eső...