Elérhetőség
In My World
Blog
Kócoslelkűek
2017.11.12 16:25
Kócoslelkűek tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.
Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki...
Üres lappal
2017.08.27 21:36
Üres lappa, tiszta szívvel,
Kék éggel, meg metróval, tán hévvel,
Újra írni, járni, élni,
Csak még egyszer újra vágyni
Betontömbök között állni,
Nyirkos gépet megcsodálni,
Mi átszeli a messzi eget,
És még bárhova elrepíthet.
Beszélgetni, korán kelni,
Idegenek közt csak...
Nyár utó-szó
2017.08.27 21:15
Még egy kicsit nyár lehetne,
Minden mosoly szülőhelye,
Kicsit spicces, sötét éjben,
Megtagadni minden kételyt.
Szeretnék még eltévedni,
Gondtalanul tévejegni,
Lejtős- dombos Budapesten,
Mielőtt már ősz sejlene.
Jó lenne még egy -két hónap,
Mehetnénk méh hévvel hosszan,
Végtelen a...
Megölsz?
2017.06.23 21:30
Megölsz
Meg fogsz ölni érzem
Csak tudnám, hogy mivel..
Hogy vagy tám ily hatással?
Gyilkolja lelkem,
Szerelmed gyöngéd hajtása
Mégis kellesz, mint füst a tüdőnek,
Mint a kokain, a levert, kései szeretőnek
Mint csillag az éjnek, a hideg estéken
Hogy a Hold oly nagy magányában ne...
Tavaszi zuhé
2017.06.23 21:23
Zuhog az eső
Nem létezik esernyő.
Megállíthatatlanul ömlik az utcákon
Be a csatornába, a tetősarkakon.
Eláztatja a szívem, otthonom.
Lefolyik arcomom.
Lassan hömpölyög az ár,
Megtellik könnyeimmel a világ.
Rólam
2017.06.12 00:00
Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja
Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada
De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?
Önmagam lángjában égek szépen így el
Tenném mit tehetnék, de élni most már késő
Mit tehettem volnaelmosta a jégeső
Zuhanok tovább,...
Haláldal
2016.12.11 15:26
Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan...
Versem -Én is magyar vagyok
2016.12.11 14:59
Én is magyar vagyok
Magyar vagyok s lám,
mennyi szín színezi magyar világunk.
S mennyi árnyban rejtegetik a magyar virágok
Szívűnk utolsó diadalmait
Magyar vagyok, csakúgy mint Petőfi,
ki csakúgy mondta, hogy magyar,
mint azt én most tevém
Elhintette szerelmünk végső szirmait
Magyar...
Augusztusi könyvszerzeményeim
2016.08.21 14:30
Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt....
Te vagy...
2016.07.15 16:39
Mi van ha a végzet manapság nem divatos végmontázsa az életnek? Mi van ha nincs elég nyugtató, drog vagy töltény számunkra? Nem vettünk be elég nyugtatót, nem volt elég ütős a drog és az utolsó golyó is tétován, ügyetlenkedve suhant el a fejünk mellett. A hősködés hiábavaló s manapság nincs is...
Blog
Az őrület bábja
2014.04.26 14:10
K..ki vagy te? -Kérdezte remegő hanggal a halálra rémült férfi, az utca mocskos sötét sarkába rejtőzve Előle.. -Hahaha! -Zengett az ördögi kacaj, mi megrázta az épületek falát és zengett tőle az éjszakai égbolt.-Én vagyok a senki és én vagyok mindenki. Mindenkiben ottlapul egy cseppnyi belőlem....
Egy múzsa istene, a végszó
2014.04.25 15:41
Egy múzsa istene, ki a pokolból származó Szorosz lépj elő akurva világodból! Újabb világom játszottam el kártyán, az élet lapjai paklikénthullottak egykor a kezembe százával, ma már csak egyetlen maradt, minek utolsólapjait játszom az élet-halál játszmámon. Szorosz nagy úr az élet felett,...
Keserű király
2014.04.18 15:58
Volt egy világ,
miben a király állt némán,
nem szólt és nem szállt szava,
a kietlen világ némította vala.
Egykor ódát zengett,
ma már csak kesereg,
nem leli szavát,
miben bűn nincs már.
A király csak kesereg,
lánya egy démon sereg,
sereg mit irányít,
sereg mi kivált itt.
Az...
Nevenincs
2014.04.18 15:57
Nevenincs barátok,
kiket lelkem átkoz,
mert megtanítnak szeretni,
lelkemet nem elveszíteni.
Névtelenül, némán,
bolyongtam egy sémán,
oly nagy világ, keskeny,
mi ezen jó út vezetne.
Összeismerkedtem, régi jó idegennel,
kit soha nem ismertem, jó távol lehettek,
aztán leveleket...
Viszont látás
2014.04.18 15:56
(Igaz történet)
Egy kis bóklászás, mit már megszokott, egy akaratlanul is elhatározott célpont és tessék máris éveket zuhantam vissza az életembe. Egy sötét hideg este, ott álltam előtte… a ház előtt ahol felnőttem, ami maga volt a menny a jelenlegi életemnek tökéletesen gyönyörűséges ellenpéldája,...
Uzugijin
2014.04.18 15:54
Egy szörnyeteg, évezredekre láncra vert undorító féreg, aki csak zabál és zabál, hogy mutáns testével valamit is kezdhessen, mégis tátott szájjal néztem ezt a szörnyet az ámulattól. Agyam zakatolt és azon gondolkodtam. Milyen csodás. Különc, beteg undorító állat, sokkal különb az emberektől, már...
Fekete négyes
2014.04.18 15:54
Négy éve hogy elmentél,
négy éve, hogy minket eltemettél,
oly gyorsan távoztál,
még egy röpke levelet sem hagytál,
egy röpke iratot, miben megbocsátasz,
s gaz tettemért nem az égbe kiáltasz.
De hiába várom az isteni oldozást,
megbocsátani Szorosz csak nem kíván,
fejemre zúdítja az élet...
Esernyő nélkül
2014.04.18 15:52
(Ezer éves iromány, mi most lett megtalálva)
Utolsó idegtépő percekben már feszengve élem fel napi összpontosításom és energiám minden részét. Az ionok, amiknek képletét jelen pillanatban valaki a táblára firkálja egyszerűen felfoghatatlanok, aprók és nem érdekelnek. A tanár szigorú...
Elbújva a világban
2014.04.05 11:27
Amikor kicsi voltam mindig elbújtam isten elől. Amikor sírtam és amikor nem akartam, hogy lássanak, sem ő sem más. Olyan helyet kerestem az akkori nagy házban, ahol nem volt ablak, sem üveges ajtó és egy sarokba vagy kis zugba elrejtőzhettem a mindenség elől. A felnőttek undorító és ijesztő világa...
Vers(?)
2014.04.02 23:19
Démoni szívem megállt,
sosem dobog többé, sosem dobog többé már,
megfagyott minden, s ez is köddé vált.
Emberi butaság és a sok bujaság megtette hatását,
a lelkem minden darabja ezekkel kelti kétkedő varázsát.
Elszállt, elrepült az égen, a ragyogó kék színében,
és sosem látom többé már, mit...