A vágy fogságában (+18)

Az ablakon kopog az eső, folyik lefelé és hosszú emeleteket zuhanva koppan a betonjárdán az emberektől elhagyatott utcán. Csend és nyugalom honol mindenütt, a kintről beszűrődő halovány fények töltik meg a szobát. Két személy meghitt beszélgetése folyik itt, szerelmes viszonynak is nevezhetjük, sőt nevezzünk annak, mert leginkább ahhoz hasonlítható. Semmi jele ellenszenvnek vagy viszontagságnak, csak az élet adta örömöket élvezik. A lány kifelé tekint az ablakon, a fiú mögé lép és átkarolja. Melegség önti el szívüket egymást érezve.

-Imádom az esőt. –Szólal meg a lány, Dreem.

-Én mást imádok. –Nyom egy apró csókot a nyakára Damian. 

-Hülye.. –Mosolyodik el a lány.

-Akarsz játszani?

-Akarok játszani? –Kérdez vissza a lány pimasz mosollyal az arcán, kissé vágott szemiben csillog a pajkosság.

-Természetesen, akarsz. –Vigyorog a fiú kéjesen.

-Igen uram? Hát sajnálom, de ezt nem ön fogja meghatározni.

-Nem?

-Bizony, nem. De jobban teszi ha most vetkőzni kezd, kedvem támadt egy kis játékra Önnel.

-Ahogy akarja Ms. Dreem, de előbb Önt vetkőztetném, ha bánja, ha nem. –A lány nagyot sóhajt, mintha terhére lenne, de csupán játék ez, is a másikkal és annak érzelmeivel.

-Ha nagyon akarja.. hát felőlem legyen. –A fiú finoman lehúzkodta a lányról ruháit, bár a melltartónál mindig több időt töltött el, mint kellett volna, de diadalittasan dobálta a ruhákat a fotelba.

Dreem az ágyra mászott és kezdő pozícióba vágta magát, már mindent megbeszéltek, mi hogy legyen, hisz ez a lány első BDSM foglalkozása. Ennek ellenére nem félt, nem öntötte el az a rossz fajta izgatottság a szívét, amit az ember félelmében érez, pedig nem volt még csak kicsit sem jártas az efféle mulatságokban, ami az erotikát illeti.. pláne nem a BDSM-ben. De ez nem számított, csak élvezte, ahogy Damian le sem bírja venni róla a szemét, szerelmes volt és csak csodálta a fiatal lányt. Odalépett hozzá és finoman végigsimított a hátán, minden egyes centiméterében gyönyörködött, a lányt jól eső borzongás járta át, majd a fenekéhez érve nagyot csapott rá. A lány nevetett, élvezte bár maga sem tudta miért. Damian többször is jól megpaskolta a fenekét, már piros volt és kellően fájt.

-Ideje megismerkedned az eszközökkel Dreem! –Mondta a legszélesebb vigyorával a fiú. Felállt és elővett egy fekete táskából egy hosszú pálcát és még sok más eszközt.

-Ez  a nádpálca. –Suhogtatta meg a lány előtt, hangja szinte vágta a levegőt, valahogy nem szerette volna magán érezni ezt az eszközt, pedig nem volt több egy darab botnál. Letette az ágyra, majd újat mutatott.

-Ez itt a lovaglópálca, az egyik kedvencem, gyönyörű nyomot hagy a szép formás testtájaidon. –A lány amint meglátta már nem mosolygott. Gumi eszköz szép fekete bőr markolattal, csíp.

-A kis korbács! -Pár tíz centis sodrott bőr fonatok fém markolattal összefogva.

-És az ostor. –Kiszaladt a vér a lány arcából, egy talán több mint két méter hosszú, ébenfekete bőr ostor, feketére festett markolattal és határozottan félelmetes megjelenéssel.

Akkor se félek! –Gondolta a lány, de nem szólt semmit.

-Aztán ha jó leszel jutalmat is kapsz. De előtte húzz egy számot. –Négy fehér papírlapot tett a lány elé.

-Húzz egyet! –Dreem riadt pillantást vetett a fiúra, de aztán felemelte az egyik papírlapot.

-25. Remek, örülök hogy nem az ötvenet húztad, szép lettél volna utána, ötven ostor csapást már nehéz elviselni.

Tehát a húzott szám a kapott mennyiséget jelenti, nem kell beavatni, valóban rájövök.

-Ne feledd a menekülőszót. Ha nem bírod mond ki, máskülönben nem fogom abbahagyni, és számold az ütéseket, megértetted?

-Igen uram.

-Helyes, most pedig kezdjük is el.

Dreem háttal térdelt, pucsítva lábait széttéve, karjai messze maga előtt. Teljesen meztelenül, a fiú bele-beleveszett a látványba, és tagadhatatlanul izgalomba hozta a lány. Ahogy ott térdelt a vörös selyemlepedőn, fehér hamvas bőre és a vállára omló sötét haja kápráztató volt, ahogy csak meztelensége azokon a bizonyos intim pontokon.

Damian kézbe fogta a lovaglópálcát és nagyot suhintott, a szobát betöltő csattanással ért a finom bőrhöz, ami azonnal pirossá vált tőle, égető érzés kíséretében, a lány felszisszent.

-Egy.

A csapást újabb csapások követték, változó erősségűek a fiú figyelte a reakcióját mindegyikre, jobb ha közepeset üt, hogy azért érezze, de mégse kínzóestnek vegye a mai estét. Amint eléggé felforrósodott a lány, egyik ujját belé csúsztatta, szépen csillogott ujján a nedvesség. Elmosolyodott.

-Látom tetszik. –Szólt, mire Dreem az alsó ajkába harapott.

-Azt gondolja uram? –Pimaszkodott a lány két nagy sóhaj között, mire Damian gyorsabb tempóra váltott. A lány csak halkan nyögdécselt, majd nagy csattanásokat érzett a fenekén, mire csak még jobban izgalomba jött, maga sem gondolta volna mennyire, a fiú ezt látta és két ujjra váltott. Az áldozat csak egyre  hangosabban adta tudtára, hogy élvezi, míg ő vad módjára cserkészte a gyönyörök mezejére. Aztán mikor már a lány majdnem a csúcson volt, kivette ujjait és eszközt váltott.

A következő a kis korbács volt, hátán érezte a csapást, mit ezernyi tűszúrás és hangosan számolt. Fájt, de nem annyira mint gondolta volna, érdekes érzés futott át rajta, ahogy a korbács bőr fonatai piros nyomot hagytak rajta, mégis hideg érzéssel csapódtak hátának. Egyre fájdalmasabbak voltak. Damian a lány arcát kezdte fürkészni. Lélegzetvétele szaporább lett és szemét is összeszorított a fájdalomtól, mégis volt valami érdekesen csillogó azon az arcon. Abbahagyta és még mielőtt a lány kinyitotta volna a szemét megcsókolta a puha finom ajkakat, finoman versengett nyelvük egymás szájában, aztán fiú ráfogott Dremm nyakára. A lány meglepődött, majd szélesen elmosolyodott, csak folytatták a csóktatát szépen csendben.

-Breath control- Suttogta a fiú két csók között.

-Csupán ennyi lenne? –Kérdezett vissza a lány. Mire a fiú erősebben szorította és tovább csókolta a felforrósodott lányt. Arca kipirult, izmai megfeszültek, erei kidudorodtak, de csak csókolóztak tovább, a lány már-már szédült az oxigén és vérhiányos állapottól, mire a dom elengedte, és újabb eszközre került sor.

-A veszedelmes ostror, a feketesárkány. Készen állsz rá?

-Igen uram.

-Helyes. –A fiú megsuhintotta a levegőben az eszközt, az elegánsan tekeredett keze köre, meglendítette és a hamvas fehér bőrön vérvörös csíkot hagyott, a lány megugrott és felszisszent.

-E..egy..

Ez fájni fog.

Lassan érkeztek az egymás utána csapások, Dreem reszketni kezdett szíve még mindig olyan hevesen vert, hogy csakhogy nem szívroham vitte el, és elhidegült kezei erősen markolták a vörös selymet maga alatt. Számolt, összeszorított fogakkal és fújtatva, ott lent még mindig nedvesen várva a kielégülést.

-HÚSSZ.. –Kiáltotta fájdalmában, és egy apró könny szökött szeméből, de még mielőtt lehullott volna a fiú letörölte és finoman megcsókolta a lányt.

-Nagyon ügyes vagy már nem sok van hátra, ki kell bírnod! –Utasított a fiú, mire Dreem összeszedte magát.

-Igen uram!

-Helyes.

Az az öt volt a legfájdalmasabb, forróság öntötte el az egész teste lángban égett és fájt, de még mindig izgalmi állapotban volt, a fiú egyetlen csókja vigasz volt mindenre.

-Nagyon ügyes voltál Dreem! És bátor.. –Mosolygott a fiú.

-Mint mindig.. uram, törölgette könnyeit a lány.

-De még nem végeztünk! -Nevetett fel pimaszul. A lány először meglepődött, aztán elmosolyodva mondta.

-Ó nem is gondoltam uram.

Damian megfogta a lányt az ágyra vetette, majd szemkötőt tett rá. Szeméremajkaihoz ért szájával és finoman nyalni kezdte, a lány apró sóhajai nyugtázták tetszését. Aztán megragadta a lány csuklóit és az ágy kiemelkedő fa tartójához kötözte, így szinte X alakban kifeszítette a lányt.

-Tedd szét a lábaid és pucsíts!

-Igen uram!

A szemfedő alatt a lány fejében gondolatok kavarogtak, nem tudta mit fog csinálni a fiú. Újabb eszköz következik, vagy most valami más jön? Vagy még csak most jön a fájdalmasabb része?  Erre a gondolatra csaknem elvesztette egyensúlyát, úgyhogy inkább elhessegette a gondolatokat és csak figyelt.

Damian két enyhén szorító mellcsipeszt tartott a kezében, szájába vette szerelme melleit, és csókolgatta őket, majd rájuk tette a csipeszt. Egy fekete selyemszalagot fogott a lány nyakára és nyalni kezdte egyre nedvesedő kelyhét, a lány már felfokozott állapotban csaknem elélvezett már, mikor a fiú abbahagyta, és megszorított a selymet a lány oxigénhiányos állapottól csak még jobban vágyott a másikra, aki a nyakát kezdte csókolgatni, majd finoman haladt lefelé és ismét nyalta a lányt, aki már remegett a vágytól, még jobban megszorított a selymet és amikor már csak másodpercek választották el a lányt a gyönyörtől, lassan belé csúsztatta merev hímtagját és mozogni kezdett benne. A lány már csaknem sikított és alig kapott levegőt, még a selyem szorítása nélkül is, kiszolgáltatottan adta át magát a férfinak, aki egyre fokozta a tempót..

-U..uram.. Damian..  –A fiú csak mosolygott, de amikor érezte, hogy a lány elélvezne lassított, vagy épp abbahagyta.

-Nee… te.. kis. rohadék.. uram. – Damian nevetett és lassan mozgott a lányban, aki már kínlódott alatta és hangosan nyögött, a fiú lassan fokozta a tempót, megmarkolta a lány melleit, és a nyakát csókolta. Egyre hangosabban nyögtek együtt, és a bizsergés elkezdődött ott lent, egyre fokozódott és már a levegőt harapva, kapkodva nyögtek mindketten. Még egy lökés és még egy.. aztán hatalmasat robbanva szinte sikítva élvezett el a lány, majd erőtlenül, lihegve terült el. Damian gyorsan eloldozta és az ágyba fektette.

Még mindig csak úgy ették a levegőt, amikor két hatalmas levegővétel közt megkérdezte a fiú.

-Nos Dreem, hogy tetszett? –A lány elmosolyodott, de nem mondott semmit. Majd hosszú percek után, mikor már egymásba fonódva feküdtek megszólalt.

-Nem volt rossz uram. –Nevettek és a fiú, csókot nyomott a szájára.

-Imádlak Kicsim.

-Én is Damian.