Amnézia (Második novellám)

Amnézia 

-Utálom utálom utálom az embereket! –Futott ki egy kislány a ház kapuján, hangosan csapta be maga mögött a zöld fémkerítést, ami elnyomta a házból hallatszó hangos veszekedés és ordítás hangjait. Szemei könnybe borultak, lábait gyorsan szedte egymás után, a folyó melletti töltésen futott egy darabig, míg egy nyugodtabb részt nem talált a víz mentén. Fáradtan pihegett az egyik fának borulva, és a lassan csordogáló folyót nézte, ami pár méterre volt előtte, egy lefelé teljesen begazosodott parton. Hatalmas csalán, és tüskék meredeztek, ami még a lánynál is magasabbak voltak, nem valami hívogató hatást keltve. A lány mégis meredt szemekkel bámulta a sűrű növényzetet és elindult felé, átmászta a vékony kis, méteres betonfalat, és egyenesen a csalánosba tartott. Nyár volt, fekete pulcsija ujját felhúzta, a tüske mélyen belevájt a karjába, vöröslő vércsíkot hagyva maga után, de rezzenéstelenül ment tovább, nadrágjába tüskék fúródtak, cipőjével a csalánt taposta, arca véres, szemei hipnotizálva meredtek előre a folyó vizét bámulva csupán. Végül elérte, a partra ült felhúzott térdekkel, és csak nézett, bámult meredten. A víz alatta pár centivel csordogált, a fölé magasodó gaz kívülállónak láttatni se engedte a lányt. Fejét térdeire hajtotta.

-Bár lehetne büntetlenül gyilkolni… nem ártatlan embereket, hanem igazi velejéig romlott, undorító alakokat. –Motyogta magában. –Listára vettem kiket gyilkolnék meg, de erre biztosan soha nem fog sor kerülni. Meghalt a papa, elvették az egyetlent akinek számítottam, elvették az otthonom és ide száműztek!!! És mindez egyetlen ember, egyetlenegy rohadék hibájából történt! …Akinek vére bennem csordogál és undorító! És aki.. történetesen az apám! –Motyogta a lány, majd torkaszakadtából elüvöltötte magát. –ROHADÉÉÉK!!!

Akkor elhatároztam, hogy végzek azokkal akik ártanak nekem és a szeretteimnek.

Akkor elhatároztam, hogy végzek az apámmal.

*Pár évvel később*

-Boldog(talan) szülinapot! –Vigyorgott mindenki álmosollyal, én is hasonlóan tettem, röhejesen nézett ki az egész banda. Elfújtam a gyertyát, egy tizenötös állt rajta. A várva várt végre kollégista életet éltem, rengeteg nem túl jó dolgot követtem el, és egy őszinte mosollyal tekintettem apámra, a végzet mosolyával, mi azt sugallta. Most megdöglesz.

Csak állt ott és vigyorgott, undorító és dühítő volt számomra, a válás zajlott épp, és pattanásig feszültek az idegeim, amiatt, hogy egyáltalán létezik, ráadásul itt létezik… Az én születésnapom sosem volt nagy szám, egyetlen egyszer voltak itt a barátaim, mikor úgy tíz éves lehettem, máskor lezavartuk mindenféle felhajtás nélkül olcsó, kéretlen ajándékok, torta és ezzel kifújt. Apámtól semmit sem kaptam, nem is vártam volna, de ott vigyorgott rám olyan kurva elégedetten, amitől felfordult a gyomrom. Minden napos veszekedés, üvöltés, tányértörés, fenyegetőzés, kurvázás. Teljesen hétköznapi dolgok voltak ezek nálunk. Teltek a hónapok, a válás nagy nehezen lezajlott, megtartottuk a húgom szülinapját, ami nagyobb kiadás volt, mint a szülei egy havi keresete összesen, és mindenki tetette, hogy happy. Az összetört kijelzőjű, ám még működő telefonommal sorra rögzítettem a több órás veszekedéseket hangrögzítőn. A pénzen veszekedtek, mint mindig. A szobába ültem a szekrénynek dőlve hallgattam őket, apám a válás óta semmit sem fizetett anyámnak, mert elvileg nincs pénze. A következő héten hazatértemkor egy kutya látványa fogadott, fajtiszta húszezer forintos kutya.. apám vette a húgomnak. Nem panaszkodásként mondom, de nekem egy forintot sem adott a kollégiumra se, anyámmal, mint megtudtam ezen a héten is veszekedett. De ez most legkevésbé sem érdekelt, éhen haltam és kést kerestem a fiókban. Aztán a szekrényben, aztán az egész házban, ugyanis egyetlen kés sem árválkodott sehol. Idegességemben rohanva ügyesen pofára estem a konyhaküszöbben, minek eredményeként megláttam a földön néhány apró porcelándarabot és a padlóból hiányzó kis darabot.. Néztem egy darabig, míg összeállt a kép, felpattantam és a tányérkészletre néztem, fele hiányzott és idegen tányérokkal volt pótolva helye. Túl sok nyomozós filmet néztem ahhoz, hogy hülye létemre ne álljon össze a történet.

A szüleim veszekedtek -nincs egy kés sem az egész házban –törött porcelándarabok vannak a földön –és a parkettából hiányzik egy darab. –Itt aztán nem semmi veszekedés lehetett! –Átsiettem a fél méterre lévő lakásba, ahol a nagymamám lakik, és kérdőre vontam, és már megint igazam volt… enyhén szólva kurva nagy veszekedés volt. Ismét a pénz és, apám indokolatlan hozzánk járása, mikor már az anyjánál lakik. A húgom pattog elő vidáman a szobából, kiröhögi a törött telefonom. Új ruha van rajta, drága cipő, új szoknya, új póló és pulcsi, egyik kezében a húszezer forintos kutya a másikban egy vadonatúj tablet. Földbe gyökerezve néztem át magamra, szakadt cipő, kopott farmer, elhasznált póló, kinőtt pulcsi, döbbenetemben ennyit tudtam csak meglepődötten kinyögni.

-A kurva életbe… -Én soha nem kapok semmit ettől a rohadéktól, sőt mástól sem. Idegesen basztam be magam mögött az ajtót, az ágyamra huppantam és full hangerőn hallgattam az ordítós zeneszámaimat. Nem tartott sokáig a hangos dübörgés, zene néven, mert apám jött be vigyorogva az ajtón. Érdeklődött kibaszott elégedett pofát vágva a hogylétemről, míg én elküldtem a büdös francba, előző héten egy ötszázast nem volt hajlandó nekem adni a húgomnak meg fél világot megvette. Nem akartam soha féltékeny lenni, de ez már akkor is több a soknál, anyámnak egy forintot nem bír adni a szemétláda.

Nem bírtam otthon maradni, úgy, hogy ő is ott van, inkább átmentem anyámhoz a munkahelyére, mert olyan, hogy megtehettem és mikor ránéztem elfogott a félelem. Arca beesett, sápadt volt, szemei karikásak, betegesnek tűnt. Beteg is volt. Apám kikészítette.

Másnap reggel arra kelek sziréna üvölt kint az utcán, felpattanok, ijedten láttam, a bejárati ajtó nyitva, mindkét lakásba, a húgom és a mamánk kint az udvaron, anyu sehol.. vagyis épp volt valahol, a hordágyon feküdt a mentőben. Elsápadtam meredtem az elszáguldó járműre, a húgom és nagyanyánk bőgve állt ott bennem csak nőtt az adrenalin, reszkettem, de ugyanakkor féltem is. Anyánkat bevitték mert rosszul volt, én pedig biciklire pattantam, és a temetőbe igyekeztem öngyújtóval, és késsel felfegyverkezve. Anyám után hiába mentem volna biciklivel a legközelebbi kórház autóval egy órányira van. Így inkább az idegességemet kívántam levezetni. Egy fakereszthez léptem apám apja volt ott eltemetve. Üvöltve és káromkodva tapostam össze a világokat a síron, a mécseseket összetörtem, a fakeresztet kirántottam a földből és elhajítottam. Sírva borultam térdre, képek villogtak az agyamba és csak rossz emlékem volt már a múltból. Felálltam és rezzenéstelen arccal égettem hamuvá a keresztet amin a nagyapám ugyanazon neve szerepelt mint az apámé.. chh ez is egy szánalmas alak volt.. Az adrenalin az emlékek kavalkádjában ismét nőni kezdett bennem, és puszta kézzel estem neki a földsírnak, ástam amíg bírtam, de a föld alá nem tudtam hatolni. Körülnéztem, majd a gondnokság kis épületébe törve találtam egy ásót. Ördögien vigyorogtam rá, majd megmarkoltam és kiugrottam a kis helyiség ablakán. A sírhoz futottam és ásni kezdtem, nem volt olyan nehéz mint vártam, vagy talán csak az idegesség adott akkora, erőt, nem tudom. Egyre csak ástam, az idő megszűnt létezni, mint egy elcsendesedett, sík EKG vonal gördült mellettem, eltűnt és csak akkor létezett ismét, mikor a fakoporsót megpillantottam. Kihagyott egy ütemet a szívem és reszketés fogott el, izgatott lettem, kissé morbid vonásaim vannak és most megpillanthatnék egy igazi csontvázat, de ehelyett fogtam az ásót betörtem a koporsót, és bár még semmi sem látszott néhány lapát földet hajigáltam rá és mint aki jól végezte dolgát otthagytam mindent.

Megöllek

Hazamentem és az IP-cím levédése után az interneten bóklásztam, krimi olvasmányokat olvastam, hogy tökéletesítsem a gyilkossági módszerek listáját, persze ezt úgy kellett tennem, ha később netán elkoboznák a laptopot semmi használhatót ne találjanak. Szóval nem pötyöghettem be a google-be, hogy „hatékony gyilkossági módszerek” vagy „a méregkeverés művészete” alternatívákat kellett keresnem, például. „Sherloch Holmes megoldatlan esete” „ a krimi szerelmeseinek blogja” a legújabb krimi műsorok leírása bla bla.. ez nem lenne feltűnő, ugyanis az elmúlt pár évben megszállott Sherlock Holmes rajongó voltam, csak úgy faltam a krimit, és ez sem lenne feltűnő, HA elkapnának, HA megtalálnák a levédett IP-címet. Csupán biztonsági okokból volt ez, és persze válogattam a szebbnél szebb nem gyilkosságnak tűnő halálnemek soraiból. Mindig a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb volt a jó megoldás.

Közben telefont kaptunk arról, anyám állapota stabil, nyugodjunk meg apám mindjárt itt van. Olyan őrület hullám áradt át rajtam, hogy röhögőgörcsöt kaptam és csak vihogtam magamba, félelmetes volt így is, pláne, ha látta volna valaki annak milyen félelmetes lett volna.. Nos apám errefelé tartott, én pedig beugrottam a boltba egy doboz energiaitalért, ami nagyban ütközik elveimmel, rosszabb mint a cigi, alkohol, a drogokkal egyenlő volt az én szememben, azonban most a legütősebb, legnagyobb dobozút emeltem le a polcról, és siettem haza vele. Laptop felhajt, film benyom, energiaital sziszegve kinyitva és lassan kortyolgat. Még az íze se olyan jó, hogy ennyire imádni lehessen, mint a mai fiatal generációs társadalmi réteg. A lényeg nem is ebben rejlett, tudtam, hogy apám esze helyén is a gyomra van, ha bejön és ezt a szart iszom, kérni fog. Iszik energiaitalt, de nem tudom mennyit, ettől függ a tervem biztonsági hatékonysága is. Pár perc múlva kopogtak, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne vigyorodjak el, de amint belépett komor pofát vágtam. A nyáladzás után meg anyu állapotának megbeszélése után végre észrevette az energiaitalt, arra már csaknem az egészet megittam.

-Nem is tudtam, hogy iszol energiaitalt, megkóstolhatom? –Undorodtam tőle, idegesített a jelenléte, a szaga, a beszéde, de ekkor ördögien felnevettem magamba.

-Mér’ szoktál energiaitalt inni?

-Szoktam.

-Milyet? Meg mennyit? Hogy lehet ilyen szart inni?

-Amilyen van, naponta egy-kettőt. Kapok?

Aha, tess’ –Nyújtottam felé a dobozt. –idd meg nekem nem ízlik. –Már-már vért izzadtam, hogy ne röhögjem el magam, ekkora mákom csakis most lehet, napi 1-2doboz energiaitallal nem sokáig húzza, ha nem is ölöm meg. A tervem nagyban függött ettől az apró momentumtól, ugyanis a választott halálnem nem más mint a híren hírhedt szívroham. Most bizonyára néznek, hogy hogyan lehet csak úgy szívrohamot generálni házilag. Egyszerű mutatvány, mindössze egy üres tűvel felszerelt fecskendő kell hozzá, ami a papa betegsége után könnyen fellelhető a lakásban. A művelet egyszerű, a vérbe juttatjuk a levegőt, így egy kis légtér keletkezik a vérben, elzárva a kér vér részt egymástól. Ezért van, hogy az orvosok nézegetik meg pöckölgetik az injekciós kis tubust, hátha van benne levegő. Nos a kis levegő eljut a vérrel együtt a szívhez és ugyebár a szív vérrel működik, amikor a levegő eljut a szívhez „kimarad” a vér, vagy valami ilyesmi.. és ez szívrohamot okoz. Na nem vagyok orvos és, így, hogy konkrétan rá se kereshettem nehéz dolog elmagyarázni de a lényeg a lényeg. Csak egy kis levegőt kell fecskendeznem valamelyik erébe és szívrohamtok kap, kámpec ÉS gyanakodni sem fognak mert:

1. Ki gyanakodna egy szívroham esetén?
2. És a legfőbb, ha meg is nézik a szívét, netán nyomoznak vagy felboncolják tudni fogják, hogy sok energiaitalt ivott, ami kurva káros, szóval logikus következmény a szívroham.

Indokolatlanul is okosnak érzem magam, már csak ki kell találnom, hogyan juttatom a vérébe az oxigént. –Képek villantak át az agyamon, esetleges szituációk, bonyolult, nehéz és veszélyes dolgok, de nem találtam egyiket se megfelelőnek. Nincs más lehetőségem, akkor kell megszúrnom, mikor épp energiaitalt iszik, pontosabban, mikor a koffein már felszívódik a testében, az kb olyan 10-20 perc változó és attól függ mit hogyan.. miért nem orvosnak mentem.. –Sóhajtottam nagyot.

Nem lesz könnyű.. de most nálunk van egész nap, talán kihasználhatnám… -Hangosan forogtak a kerekek az agyamban. MEGVAN!

Elmegyek boltba és odavakkantom kell-e neki valami, mivel egész nap nálunk van, „mert anyu kórházban van” na persze ürügy.. szóval mivel egész nap nálunk van, és lusta boltba menni, valószínűleg azt fogja mondani energiaitalt hozzak. Ha mégsem mondja, akkor is veszek energiaitalt, berakom a hűtőbe és valahogy megitatom vele, az ürüggyel, hogy tegnap két dobozzal vettem, de nem ízlett ezért megihatja. Bár kockázatos, mivel aki nem iszik energiaitalt és csupán megkóstolja minek venne egyszerre kettőt is? Egy jó nyomozó rájönne a csalira, bár kétlem, hogy a halála után lenne nyomozás, pláne kétlem, hogy jó nyomozó nyomozna, vállalható kockázat, bár a jó gyilkosok mindig az ilyen apróságokon buknak, el de meg kell kockáztatnom. Ha megitta rá 15 percre biztosan felszívódik a koffein, nő a pulzusszám és bamm! Akkor kell szúrnom, kétkezi munkás ezért sok heg meg seb van a kezén, ha oda szúrok nem tűnik fel annyira, de ha félreszúrok, vagy észreveszi baszhatom, ráadásul a jelenlétem is kockázatkörülmény, a gyilkos eszközt is el kell rejtenem, meg persze hívni a mentőket, de mire kiérnek úgyis halott. –Nagy levegőt vettem, majd lassan kifújtam.

-Kurva nagy lelki erő kell ehhez. –A tűvel felszerelt fecskendő a fiókomban lapult, tettre készen, a szívem már most hangosan vert, de estére járt már, az egész napom elment a terv készítésével, holnap lesz a nagy nap. Lefeküdtem és rossz érzettel csuktam álomra a szemem.

***

Másnap reggel izgatottan keltem, mint mindenki, aki gyilkosságra készül. A nap első felét teljesen átlagosan töltöttem, lustálkodással, és számítógépezéssel, de az agyam egyre csak a gyilkosságon járt, ezerféle képpen elképzeltem, kezdtem félni, de már nem hátrálhattam meg, a magam és a családom érdekében. Délután három óra felé kosarat ragadtam, és boltba indultam, meg apám válasza igen volt, kért. És én remegő tagokkal indultam a boltba, levettem a polcról az energiaitalokat, ürügyként még vettem egy-két apróságot. Megálltam egy percre és néztem az embereket. Némelyik boldognak tűnt, némelyik csak volt és unta magát, aznap minden más volt. Másképp sütött a nap, másként csengett a szó, a színek is másképp mutattak, az ereimben még vér is másképpen folyt. Elbukhatok.. szinte éreztem a bukás szagát és merengve néztem a gondtalan emberek után és az életükért áhítoztam, hogy én is úgy élhessek, nem pedig gyilkosságot elkövetve és a tudattal élnem életem végéig, hogy megöltem az apám. Lassan hazabattyogtam, a szobába mentem a kosárral, a tesóm a gépnél ült odadobtam neki valami édességet, apám kezébe nyomtam az energiaitalt és leültem tőle távol ugyanazt a ratyi, undorító semmire se jó sorozatot nézni, gumicukrot majszolva. Kérte a másik energiaitalt is, és mikor a kezébe adtam találkozott a tekintetünk és azonnal rájöttem miben fogok elbukni. Hirtelen minden lelassult körülöttem, a hangok mélyültek, a mozgás pedig lassított felvétel volt, képek villantak az agyamban és rájöttem milyen ostoba is vagyok. A tönkretett sírt otthagytam a temetőben.. így már biztos, hogy nyomozást indítanak, hisz a szétbarmolt sír apám apjáé volt. KURVA PICSÁBA –Elengedtem a dobozt, és visszaültem a helyemre. Tudtam, hogy végem elöntött a hideg veríték és egy gondolat suhant át az agyamon. Még leállhatsz. Megúszod. De amilyen gyorsan jött a gondolat, olyan gyorsan el is tűntettem, nem lehetek gyenge.. most nem.. akkor fel kell áldoznom magam. Lassan teltek a percek, másodpercek az óra mutatója mintha óránként lépett volna egy másodpercet. De mi lesz így a családdal, ha elkapnak? Szükség van rád, így hogy az anya kórházban van. KUSSS!! Ordította egy hang a fejemben. Eltelt tizenöt perc, a fecskendő a kezemben, ismét lelassult minden, a szobában csak ő és én voltunk már. Felálltam és a másik szoba felé vettem az irányt, amihez pont az ágy mellett kellett elmennem, már messziről néztem, a kékellő ereket, és behatároltam a szúrás helyét. Lassan lépkedtem, apám szeme a tévére meredt, nem figyelt rám, fecskendő elő, megszúr és rohanás a másik szobába, el van indítva a telefonomon a zenelejátszó, csak gyorsan a fülembe kell dugni, ott egy félrehajított könyv, elolvasni egy sort, és ha kérdezik mit csináltam nem is hazudok, aztán kifutok és hívom a mentőket.

Kékellik, lassú léptek, egyre közelebb érek megszúrom, felszisszen, futás zene fülben, egy sor elolvasva, fülhallgatót kitéptem e fülemből és kétségbeesett kopácsolást hallottam az ajtón. Indulni akartam, de földbe gyökerezett a lábam, talán egy perc is eltelt, mire kinyitottam az ajtót, ott feküdt apám  a földön és vonaglott a fájdalomtól. Ledermedtem és csak néztem, el akartam futni és soha vissza nem nézni, elöntött a félelem, a telefonomért rohantam és hívtam a mentőket. Lassan minden pontokra szakadt előttem az ájulás szélén voltam, mikor hívtam a mentőket és nagy nehezen elmagyaráztam, jöjjenek már, sietni akartam az apámat megnézni, de mikor elindultam a töltőre rakott telefonom zsinórjában elakadtam és kicsúszott a lábam alól a föld, fejjel nekiestem az ágy szélének, ami egy kiálló hegyes fadarab volt, minden elsötétült, a vér szivárgott a koponyámból. Ismét hallottam a mentő hangját szirénázni, betöltött mindent, semmi más nem létezett csak ez.

***

A kórházban ébredtem arra, hogy meghalt az apám szívrohamban az anyám kórházban volt de kiengedték, és valaki megrongálta a nagyapám sírját, nem tudom hogy fordulhatott elő mindez. Elméletileg én segítség kérés közben bevertem a fejem és ide jutottam, gyakorlatilag nem hiszem el, amnéziám van, az elmúlt három napból semmire sem emlékszem, de kiderítem az igazságot. Bár.. ekkora csodáról jobb nem lerántani a leplet.. úgy hiszem.