BDSM sztori, a másvilág

2014.07.20 15:49

(sst nem nem próbáltam, nem nem tébolyodtam meg, csak a nyári gyilkos unalom egyvelege utat tört magának)

Hát lehet sokaknak ez egy megbotránkoztató és undoríró dolog, gondolkodtam is rajta, hog feltegyem-e a blogra.. dehát mi másért írónda, ha nem ennek a blognak? És már úgyis annyi bortánkoznivalót mondtam.. hadd legyen még több. Nem értek a BDSM-hez ennek ellenére írtam és ezzel a tudattal tessék olvasni!

ui.: én szóltam!

+18!

Mindig is vonzottak a furcsa és bizarr dolgok és talán azért mert jó magam is egy ilyen furcsa és bizarr dolog lennék. Nem mondok újat, azzal, hogy minden jobban ízlik, ami tiltott vagy bűnös, esetleg a tabu jogkörébe tartozik. Ilyenek vagyunk mi emberek, ezért űztek ki minket a paradicsomból, de ha már egyszer kiűzettettek legalább itt is folytassuk kicsapongó mivoltunk.

Az internet böngészésével sok bizarr dolgot talál az ember, ami esetleg még ijesztő is lehet és talán olyan is, amit nem akar látni. De néha találunk igazán érdekes dolgokat a tabu címszó alatt. Esetleg olyanokat amik minket is vonzanak.. talán mi is rosszak és tabukövetők volnánk? Vagy csupán humanisták, kik elfogadják saját testi lelki vágyaikat? Nos igen, míg ezen a kérdésen filózunk érdekesebb és egyre a +18 felé hajló dolgokat találunk.. kikötözés.. szexjátékok, szerepjáték. Aztán lassacskán eljutunk addig a kis szóig, hogy BDSM.. de mit is jelenthet? Kedves kis google segítségével, megértem, hogy a szadó-mazó-domináns és kevéssé domináns egyénekről szól… WAS? Magyarul szadista szex, ahol van egy alávetett és egy azt irányító személy. Dom-szub, így nevezik. „fájdalom és gyönyör” Ugyan kit izgatna szexuálisan az, hogy kikötözik és jól megkorbácsolják? Hát tudod.. elég sok embert, nekem hihetsz. Nos, hát akkor lépjünk be mi is ebbe a furcsa.. és titokzatos világba.

Átalában nem rakják az ember lé interneten se a hirdetést, hogy „BDSM partner kereső” Igazából, a BDSM-be nem feltétlen a közösülés a lényeg, sőt sokból az ki is marad, így hát.. igazából ez egy más téma. Szeánszoknak nevezik azt amikor BDSM-eznek.. Nos mindegy, ez nem erőszak, mind a két fél előre megbeszélt dolgokat csinálhat csak a másikkal és van menekülőszó, amit ha kimond a szub fél akkor véget és a játszma. Néhányan elítélik.. de mindenkiben van elítélnivaló. Én személy szerint nem bélyegzem meg az embereket, emiatt, talán nem is tudják mi az.. ahogy én sem de csöppenjünk is kicsit bele.

Lánccsörgés.. felhangosodó léptek és a régi talán pinceszerű épület szaga árad szét mindenütt a szemkendő alatt a szub épp a büntetésére vár, elkövetett vétkei miatt, miket a való életben tett. De ez egy másvilág. Itt nincs semmilyen hatalma, joga. Ő csak szolga, alávetett szub, aki a dom parancsait hajtja végre, engedély nélkül nem szólhat, ha mégis csakis a megnevezés szerint ami annyit tesz „Uram.” Ha pedig elrontja azért ismét csak büntetés jár, de ha jól teljesít akár jutalmat is kaphat. Selymes hosszú fekete haja finoman a vállára omlik, kékellő szemeit takarja a kendő és izgalommal teli, mégis talán rettegő másodpercek ezek, míg ő kikötözve áll és vár az ura szavára, a büntetésre amit kapni fog. Már épp gondolkozni kezd mivel mennyit kaphat.

-A lovaglópálca talán a legrosszabb, az fáj a legjobban és nyomot hagy, ha rosszat tesz mindig azzal kap. Aztán ott van még a nádpálca ami fáj és szép nyomot tud hagyni.. „szebbet” mint a lovaglópálca. És még ott a kis és nagy korbács, ami vágott bőrcsíkokból álló büntetőeszköz, nem a legfájdalmasabb dolog, nyomot is csak keveset hagy, de amikor a csupasz bőrhöz és az olyan mint ezernyi tűszúrás egyszerre.. Aztán ott vannak a „veszélyesebb” dolgok.. az ostor. Igen, az a legfájdalmasabb és hát ez valóban kínzóeszköz.. a középkorban vallatásokra használták, nem véletlenül olyan véres nyomot hagy, ha nagyot ütnek, hogy a test összecsuklik és csak fájdalmasan fetrengesz a földön. Egyéb eszközök a bilincsek, szájpecek, csipeszek és súlyok, azok is fájdalmas dolgok, de ritkábban használja az Uram, mint a többit. Persze még van jó néhány ami nem túl kellemes tud lenni, pl: az áram és egyéb hasonló eszközök, de ezeket nem használunk. –Míg ő gondolkodik lassan játszva a dom felveszi a korbácsot a szubhoz lép és a korbács végét finoman a lány arcához érinti.

-Ez vajon mi? –Kérdezi a lányt, mosolyog a dom, a lány hallja a hangján, bár ő már nem annyira mosolygós.

-Korbács. –Feleli egyszerűen és alig hallhatón, mire elégedetten nevet a dom.

-Igen. Mivel rossz voltál ezzel kapsz húszat. Jó? –Kérdi a dom, bár a válasz mindegy is lenne, hisz a lány semmiről sem dönthet.

-Igen Uram.

-Kész vagy? –A lány bólint és a férfi magasra emeli a korbácsot. A lány hallja hogy susog a bőr a levegőben és a fehér bőrére hangos csattanással érkezik, az ezer tűszúrás érzése. Már fel sem szisszen, ez még csak az első gondolja és várja a többit.

-Számolj! –Szól rá a dom, mire a lány egyre fájdalmasabb hangon számolja ütései számát. A 15.-nél már reszkető hangon, szinte sírva mondja a számot, a 18.-nál már könnyei csordulnak és a 20.-nál hangosan kiált egyet a fájdalomtól. Könnyei elfogynak és nevetni kezd.. hogy miért azt maga sem tudja, de ez az amit szeret. Az őrület határára jutni és feszegetni saját korlátait, megélni és része lenni a tabunak, amit az emberi társadalom gondosan felépített és lerombolni azokat. Jó érzés tudni, hogy kibírja a fájdalmat és nem olyan puha tunya ember, mint a többi nyafogós cafka akik körülveszik.

-Jól van, ügyes voltál. Most jöhet a következő. –Mondja a dom határozott hangon, és a nádpálcát veszi elő.

-Ez mi? -Paskolja meg a lány arcát vele.

-Az ami olyan szép nyomokat hagy.. a nádpálca. –Húzza el a lány a száját legutóbb, mikor ezzel kapott leülni is alig tudott utána. Mögé megy a dom, és felszólítja a lányt, hogy számoljon, a dom a hátára derekára és fenekére üt a lánynak. Ő hangosan számol a pálca a levegőben suhog és beleváj a bőrébe a lány érzi, egyre több.. egyre érzékenyebb a bőr, egyre jobban elzsibbad és fáj. Ezúttal azt sem közölték vele mennyit kap, így csak számol és számol.. lassan megszűnik a körülötte levő világ és egy olyanba csöppen, amit már annyiszor látott a szeánszok során egy világ, ami az elméjébe van elrejtve és csak néha kap jegyet az odautazáshoz. Talán nem kéne így lennie.. talán a fájdalomnak nem kéne új távlatokat megnyitni magunk előtt.. de mégis.. mennyivel többet lát és hall és érzékel, mint más emberek, akik csak úgy elrohanják életük nagy részét és azt sem tudják igazából kik vagy mik valójában. –Gondolja a lány, de itt megszakad a gondolatmenet, abbamarad a pálca csattogása. Eltűnik a világ. A lány kérdően mered maga elé, de szeme még mindig fedve van. A dom tekintetével a lányt pásztázza.

-Igazán szép hurkás lett a feneked. –Mosolyog, mire a lány nevet. Talán fájdalmában, de nevet..

-Büntetés jár tetteidért, amit elkövettél magad ellen. –Szól a dom, ezúttal szigorú tekintetre váltva. A szub kissé megrémül.. igen ez az a hangnem, amit olyan jól ismer.. ez most eléggé fájni fog. Bár ő nem látja, de a dom a kikötözött kezeit nézi és rajta a nyomokat, amit a lány hagyott magán. A fejét csóválja..

-Most megtanulod, hogy ne árts magadnak. -A lány hangosan riad fel, néz a domra a szemkendő alatt, és bár ő nem látja pontosan tudja.. hogy ez a tekintet most nem szigorral vagy dühösen néz rá, hanem mint féltőbarát. Egészen furcsa mennyire összehozza ez az embereket. Hisz a közös tabu barátságot formál.. a közös élmény elmélyíti a barátságot.. és még a végén olyan szálak szövődnek, amiknek nem kellene.. de még így is.. valahogy nem rideg fájdalom ez az egész, valami egészen különös forma világ kapui előtt állnak.. vagy talán már be is léptek rajta.. Ismét a lány arcához érinti az eszközt mit használni fog. A lány kínjában elmosolyodik és megszólal.

-Ostor. –Talán még kicsit nevet is magában, mint amikor az embernek olyat kell megtennie, amit nem akar és talán az irónián, vagy magán a helyzeten, de nevet.

-Számolj. –Szól a dom, rutinosan, majd játékosan forgatni kezdi az ostort a levegőben. Förtelmes hang. -Gondolja a lány. –Félelmet keltő, fájdalmat ígérő és vészjósló, sosem tudni melyik suhogás lesz az ami az én bőrömön ér véget.. és hol.. Talán a combomon, az oldalamon, a hátamon, a hasamon vagy a melleimen? –Épp, hogy a lány befejezi a gondolatot máris az oldalára fonódik és belemarkol a húsába a kegyetlen ostor. Hirtelen fájdalmában szólni sem tud, reszket, lábai megrogynak majd pár másodperc múlva határozottan mondja.

-Egy.

Aztán újabb susogás és várakozás, a háton, hason csattanó ostorvég, csípős fájdalom, szinte érzi, hogy kivörösödött a bőre, és feldagadt, talán néhol még véraláfutásos is lett. Látja maga előtt.. a világot, amiben él és a világot amit maga épített fel. Összefonódik a kettő.. mint mikor az álom és valóság keveredik. Onnantól egyik sem nevezhető külön egységnek, mert már egyek. És akkor melyik a valóság és melyik az álom? A válasz egyszerű.. egyik sem. A szub érzi a csapásokat, néha-néha megrogy a lába, de gyorsan összeszedi magát és számol.. eufóliában és rutinosan. A fájdalom után jön a szám.. A dom látja, már nem itt jár. A teste még lehet, hogy itt van, de az elméje már messze jár.

-Itt vagy még? Hallasz? –kérdi, ám a lány csak számol és számol a csapások után. Nem hallja, amit az Ura mond neki, egy másik világban jár, hol emlékképek villódznak, felbukkannak és eltűnnek, van amelyik filmszerűen elé vetül és mikor már megérintené eltűnik onnan. Alakok és személyes állnak előtte, közelednek és mikor már túl közel érnek eltűnnek előle, mintha köd lenne, ami egy bizonyos közelségben szertefoszlik. És számok.. még mindig hangosan számol. Sűrűsödnek a képek, mozognak és élnek. Illatok érzések és hangok társulnak hozzájuk. Sűrűsödnek és harsognak. Mondanak dolgokat, amik már sokadszorra hangzanak el a lány fejében. Nyugodtságot érez. Talán az elméje már fel sem fogja a fájdalmat, csak az inger után számot küld, hogy kimondja a lány. Az alakok ismert személyekké vállnak, az illatok értelmet nyernek, a napfény lassan süt be a fenyőfák árnyai messze vetülnek és egy ismerős illatot érez.. kávé.. igen ez az. Régi hangfoszlányokat hall, de nem érti. Fúj a szél.. az tavasz illata, a nyáré az őszé a télé.. eső, villám dörgés.. égető napsütés forróság és dermesztő hidegség, könnyek és mosolyok váltják egymást. A pulzusszám nő, a lélegzetvétel gyorsul. Nincs inger nincs szám.. köddé válik az egész világ.. lassan homályosodik és eltűnik messze.. nagyon messze. Lassan ismét kezdi látni a sötét, neonlámpával megvilágított helyet. Meztelen.. és ez a valóság is csupasz és merev. A dom szól, de még nem hallja a lány érzi, valami forró és sós folyik le patakokban az arcán.. sír és mosolyog. A férfi leveszi a szemfedőt, eloldozza, a lány a karjaiba omlik. Túl nehéz már a teste, hogy maga tartsa meg, a sok inger elvette az erejét.

-Na visszajössz? –Kérdi mosolyogva a férfi. –Elég.. csúnya lett a hátad.. bocsi. –A lány felnevet és azt gondolja magában.. Egy érző dom, aki bocsánatot kér, ilyet se látott még. De.. vajon, ha már az álom és a valóság eggyé váltak.. akkor most melyikben van?

A hangok megszűntek, újra csend van. Csak nézi a csupasz betonfalakat, és minden mást, minta csak most volna itt először. Aztán feláll és elmosolyodik, még a földre hull pár könnycseppje és visszatér végleg.

-És már megint csend van.