Belénk kódolva

Az ember nem értékeli a jót, nem kell neki a jó. Kérdem én emberek, miért csodálkoznak ezen? Nem emlékeznek kisiskolás korukból arra, mikor fejükbe verték az Ádám és Éva sztorit? Megkezdődik a Paradicsom, minden jó, alles ist gut, aztán jön a gonosz csúnya kígyó és vágyakat ad az embernek, vágyakat kelt benne a tudásra, és ráveszi hogy egyen a tiltott fa gyümölcséből, amit isten megtiltott neki. Látják? Már megteremtésünkkor is olyan hibával voltunk ellátva, ami megpecsételte egész további sorsunk, hisz leszakítottuk a gyümölcsöt és ettünk belőle. Manapság pedig a kígyó vágykeltő képében láthatunk mindent, teljességgel mindent. Azt az életfilozófiát, amit belénk nevel a média, hisz valljuk be manapság nem csak a gyerekeket neveli, ez, hanem a felnőttek nagyon nagy részét is. Vágyakat kódol az agyunkba, amiket kergetünk, hiába adatik meg a jó, ha azt akarva, akaratlan elvétjük. Mert belénk van kódolva, isten kódolta belénk. Vagy talán csak elcsesztek valamit ott fönt és ennek melléktermékei lettünk mi emberek. Nagyszerű, nem igaz?