Black Mecs Nincs mit veszítenem

Élesen felkacagott egy hang a fejemben. Már nincs mit veszítened.

És valóban, nincs semmim, amit elveszthetnék, vagy aminek elvesztése akkora fájdalommal járna. Elvigyorodtam.( Azt hiszem már nem tudok mosolyogni) Az üresség, ami eddig betöltötte testemet és a fájdalom megszűnni kezdett. Elfogott az őrület vagy talán csak az erő, hogy most használjam ki hogy semmim sincs. Az ember ilyenkor magába roskad és azon töpreng mit rontott el, én viszont egyszerűen nihilizmussal felszerelkezve indultam útra. Van egy srác, tetszem neki ő is nekem, jól elvagyunk, ezen nincs mit ragozni tovább. Péntek délután megváltottam a jegyem, tudom, hol lakik, két óra vonattal, ha jól számolom. Elmegyek hozzá, biztosan tudom, hogy otthon, van lehet illetlenség, csak úgy beállítani, de most nem érdekel. Észrevettem magamon, hogy izgatott vagyok. Most fogom megtenni, amiket nem mertem. Túl jó kislány voltam, időre otthon voltam, na jó főképp mert sehová sem mentem, sose ittam, csak, ha a szüleim kínáltak( egyszer-kétszer előfordult) nem drogoztam, még pasizni se pasiztam, úgyhogy most jöhet minden egyszerre. Nem leszek jó kislány. Elegem, van, nincs mit veszítenem, családom sincsen. Mert az nem család ahol semmit nem tudnak a saját gyerekükről, elvannak foglalva az egyik gyerekükkel és saját magukkal, be is záródott a kör, akkor csá éljetek boldogan nem kérek többet a szerepből, amit annyi éven keresztül viseltem. Sokszor magamat is megleptem, milyen jól tudok hazudni nekik, ezt is kimagyarázom.

Felnőttem,majdnem teljesen és megbolondultam, bolonddá tettek. Tudom, hogy hibázni fogok, az alkohollal, droggal, talán még a fiúügyekkel is, de nem érdekel. Nem tanították meg mi a jó hát akkor vessenek magukra, hibát követek el, hogy tanulhassak. És élvezni fogom, mert nem érdekel már a múlt, szép volt szar volt vége van, amit tanultam, azt hasznosítom, amit még nem tudok majd most megtudom. Mi a kifogásom erre a viselkedésre? Mi szükség rá? Én csak tanulok, ha nem tanítanak az élet és annak hibái lesznek a tanárom, a viselkedésem pedig csak hab a tortán. Amikor jön a halál vagy utolér az anyám a válaszom minden kérdésre, csak tanulni akartam.