Fogadalaom

A szerelem egy ádáz dolog, bárhogy is nézem az én szemszögemből az. Talán egy kis drog beütése is van, az ember néha akaratlanul is kívánja, és többet, többet akarja érezni, valaki mellett, akit szeret.

Azt mondták beteg vagyok, forduljak pszichológus, nem hallgattam rájuk. Azt mondták haldoklom, komoly baj lehet a szívemmel, jobb lenne orvoshoz menni. Ironikus, nemde? Az érzéseket a szívvel kötjük, össze, ami az ember „motorja” és életben tartja azt. Az érzelmeink, is effélék lehetnek, a lelkünket tartják életben. Szóval mindkét szívemmel baj volt, azzal is amelyikkel éreztem, és a testemet életben tartó motorral is. De nem akartam meghalni, nem-nem szó sem lehet róla. Még sok dolgom van, itt amit el kell végeznem. De igazából..semmim sincs. „Semmi” Egyszer költői módon azt mondta egy barátom. „Ugyan mi különbség van a pusztítás és teremtés között? Semmi.” Ezen elgondolkodtam, hát ha nincs semmim, mert elpusztították, akkor ebből a semmiből teremtem meg azt, ami majd életben tart. Elég filozofikus és őrült ötletnek tűnt, derültem rajta egyet. Idáig süllyedtem, és nem vagyok hajlandó feladni, küzdök valamiért, amiről nem tudom mi az, vagyok valakire, akit sohasem ismertem. Kinevettem magam, folytak a könnyeim. Letöröltem és felálltam a székből, az íróasztalhoz mentem, kinyitottam egy díszes borítású naplót. Még régen vettem, mert nagyon megtetszett, de fogalmam sem volt róla mit írjak bele, féltem, hogy elcsúfítom valami érdektelen hablaty szöveggel. De most határozott mozdulattal kinyitottam. Kikaptam a tolltartómból a kedvenc töltőtollam és a lap közepére határozott mozdulattal írtam. : Jobb leszek

Akkor még fogalmam sem volt, mit teszek ennek ügyében, hogy jobbá válhassak, nem is tudtam, hogy gondolom, de aztán még két apró szöveget odaírtam. Erősebb leszek. Bátrabb leszek.

Aztán odafirkantottam alá a nevem. –Mecskey Dorina

A lapot bámultam, ami valahogy így festett.:

Jobb leszek

Erősebb leszek

Bátrabb leszek

Soha nem adom fel

                                               -Mecskey Dorina

Fogadalmat teszek magamnak, a fogadalmat meg kell pecsételni, méghozzá vérrel. Elharaptam a szám szélét és a kiserkenő vért a hüvelykujjamra kentem.

-Én Mecskey Dorina fogadom, hogy a leírtakat minden erőmmel betartom. –Motyogtam magamban. És a nevem fölé nyomtam a „pecsétet”  A vér ragacsos nyomot hagyott a fehér papíron, elmosolyodtam. Ez az én fogadalmam és hozzád intéztem Világ. Már nem adhatom fel. Nem tudom, mindez mit jelentett, mindenesetre a véres folt még mindig ott ékeskedik a naplóm lapján. És minden erőmmel betartom, ha néha nem is úgy tűnik. Mert ez egy olyan világ, ahol, ha nem teszel magadért más sem fog, segítséget néha, ugyan kapsz, de a csatáidat egyedül vívod meg, szemtől szemben az élettel. És a háború végén csak egy nyertes lehet.