Hamvaim a széllel szállnak
2013.10.12 21:47
Nincs más, csak ez és én..fáj. Látom a tavat, a fenyőket, vörös, kék, zöld. Nem tudok mozogni, tökéletesen betölti minden porcikámat, nem marad már hely az akaratnak, hogy tegyek ellene, elpusztítja, megöli az emberi tudatom, az ösztöneim mélyére hatol és darabokra töri azt. Elvesztettem az emberi tudatom, állatias ösztöneim, testem lassan, kényszeresen görnyedve darabokra hullik, elpusztul…már nem vagyok élőlény, halott vagyok. Poraimat, hamvaim maradékát lassan elfújja a szél, szétterül a hideg tóban, a fenyves alján, és végül a hegyek ormán. Ami egyszer én voltam, élő ember.. de most már semmivé lettem, halott, akaratlan.