Magamba beszélek?

Egyébként, néha felmerül bennem a kérdés, hogy vannak egyáltalán olvasói a blogomnak? Mert néha kapok ugyan visszajelzést, a legtöbb esetben mégis az az érzésem van, hogy magamba beszélek. Pusztán a levegőbe, nos ezúttal talán a virtuális légkörbe, amit vagy meghall valaki vagy nem. És igen, ismét este van és szárnyal a semmi a fejemben, pedig reggel annyi mondandóm lett volna, szép köntösbe foglalva minden mondatot aranyműként formáltam meg, s mire a leírásra került volna sor ellopták, mi fejembe volt. Eltűnt és felszívódott, bosszantó..de gondolom, minden író féle személyiség megtapasztalja ezt. Mégis, amikor kérdik miről írok a blogomban normális választ nem tudok adni, és amikor a szüleimnek netalántán eszébe jut, említés után, hogy lányuknak van egy blogja természetesen kérdéseket tesznek fel. „Rólunk is írsz? Miről írsz? Megnézhetem?” Erre az egyszerű válaszaim, Nem, Valamiről és Nem. Amúgy engem igencsak elvont személyiségnek tartanak, és valóban nem tudom ennek okát. Megint elkalandoztam a napló irányába, esküszöm nem tehetek róla. Két dolgot hiányolok most az életemből. Egy jó adag ölelgetést és egy óriási pofont. Mondhatom akad elég, ki pofont osztogatna számomra, de ölelésben hiányt szenvedek. Hiánycikk, mint a Szovjetunióban a Coca Cola. Nos igen sajnálatos módon elkezdtem a mondandóm és valahogy a szovjeteknél kötöttem ki, mindegy hagyjuk. Arra szerettem volna kérni kedves olvasóimat (ha léteztek! :O) írjatok kommentet, szeretnék felmérést végezni olvasóimról. Íme pár kérdés, amit szeretném, ha megválaszolnátok. Tetszik a blog? Hogy találtál rá? Hány éves vagy? Mit szeretnél még rá? Aktív olvasója vagy a blognak, vagy épp csak betértél? Minden idelátogatót vendégszeretetben részesítünk. ^^ (És igen, megtanultam hangulatjelek használatára, (csak mert nem tudom leírni, hogy szmáájlii) :P Jó éjt!)