Rólam

Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja

Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada 

De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?

Önmagam lángjában égek szépen így el

Tenném mit tehetnék, de élni most már késő

Mit tehettem volnaelmosta a jégeső

Zuhanok tovább, mint egykor a sötétben

De most világos van, tavasz, remény és félelem

Gyűlölöm a rabságot,

mégis abban élek

Láncra verve tart minden hibám,

legfőképp hogy élek

De változik minden

és nem örök az élet

Talán a démon én vagyok,

nem apám s vérem

De mit sem ér egy démon,

ha gyenge vagy halott

Én még idejében megteszem,

s megmentem a hangom

Mi régen oly tiszta volt, zengő és erős

Most meghanyatlott, fél és didergős

Még idejében meghalok, s megmarad az emlék

Hogy önmagam éne üde, legyőzhetetlen és szép

Ilyen emléket hagyok a szívekben, nem erőtlent, gyengét

De most távoznom kell.. démon mélyre szúrd a pengét!