Rózsakitti

Egy átlagos ember, egy rózsaszín felleg, amit még nem oszlatott fel az élet valója, vagy talán maga a csábos élet mi voltja tette ilyenné. Istenem de irigylem az ilyet! Nem terheli a tudás gondja, hisz látja mi maga előtt van, s a többire minek fordítson gondot? Kézügyességével körmöket pingál extrém színekkel, mint a rózsaszín és a sárga, mégis egy körömágyra festett mini festmény a modern művészet lelkét tükrözi vissza, tíz köröm lévén tízszeresen. Jó illatú dolgokkal veszi körbe magát és pihe puha érzetet kelt mindezzel, mintha egy biztonságos kis zugába bújna minden elől, mit más életnek nevez, mégis olyan valóságos és természetes. Az én világom miért nem lehet ilyen? Természetes bája, hogy őszinte és az emberek világában él, nyomogatni való kis cukros puhaság. Olyan zenét hallgat, amit a normális tinik, igen.. olyan zenéket amikről én a büdös életben nem hallottam és hallgatása számomra saját akaratomból sosem fog érvényesülni. Fiatal fiúk poszterével díszíti a kopár fehér falat és félelmetes vigyorok közepette ölelik egymást a képen szereplő fiatal fiúk, kinézetük akár egy kisgyereknek, aki most mászott ki a homokozóból és összekapaszkodott néhány másik gyerekkel hogy el ne essen, mert még kis tudatlan és járásképtelen.