Kócoslelkűek tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.
Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki...
Üres lappa, tiszta szívvel,
Kék éggel, meg metróval, tán hévvel,
Újra írni, járni, élni,
Csak még egyszer újra vágyni
Betontömbök között állni,
Nyirkos gépet megcsodálni,
Mi átszeli a messzi eget,
És még bárhova elrepíthet.
Beszélgetni, korán kelni,
Idegenek közt csak...
Még egy kicsit nyár lehetne,
Minden mosoly szülőhelye,
Kicsit spicces, sötét éjben,
Megtagadni minden kételyt.
Szeretnék még eltévedni,
Gondtalanul tévejegni,
Lejtős- dombos Budapesten,
Mielőtt már ősz sejlene.
Jó lenne még egy -két hónap,
Mehetnénk méh hévvel hosszan,
Végtelen a...
Megölsz
Meg fogsz ölni érzem
Csak tudnám, hogy mivel..
Hogy vagy tám ily hatással?
Gyilkolja lelkem,
Szerelmed gyöngéd hajtása
Mégis kellesz, mint füst a tüdőnek,
Mint a kokain, a levert, kései szeretőnek
Mint csillag az éjnek, a hideg estéken
Hogy a Hold oly nagy magányában ne...
Zuhog az eső
Nem létezik esernyő.
Megállíthatatlanul ömlik az utcákon
Be a csatornába, a tetősarkakon.
Eláztatja a szívem, otthonom.
Lefolyik arcomom.
Lassan hömpölyög az ár,
Megtellik könnyeimmel a világ.
Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja
Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada
De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?
Önmagam lángjában égek szépen így el
Tenném mit tehetnék, de élni most már késő
Mit tehettem volnaelmosta a jégeső
Zuhanok tovább,...
Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan...
Én is magyar vagyok
Magyar vagyok s lám,
mennyi szín színezi magyar világunk.
S mennyi árnyban rejtegetik a magyar virágok
Szívűnk utolsó diadalmait
Magyar vagyok, csakúgy mint Petőfi,
ki csakúgy mondta, hogy magyar,
mint azt én most tevém
Elhintette szerelmünk végső szirmait
Magyar...
Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt....
Mi van ha a végzet manapság nem divatos végmontázsa az életnek? Mi van ha nincs elég nyugtató, drog vagy töltény számunkra? Nem vettünk be elég nyugtatót, nem volt elég ütős a drog és az utolsó golyó is tétován, ügyetlenkedve suhant el a fejünk mellett. A hősködés hiábavaló s manapság nincs is...
(Hivatásos bérgyilkos)
Egy-egy ember, akarva akaratlan de gyilkos lesz. Egyesek ezért fizetnek is, az orosz maffia is egész jól megfizeti embereit, panaszt tőlük még sohasem hallottam. Aztán persze ott a pitiáner gyilkos, aki legyilkolja a szomszédját valami légből kapott indokkal, vagy épp...
Tudod.. néha úgy érzem, én vagyok az egyedüli ember ezen a világon. Senki sem hall, vagy érez engem, csak lebegek az üres éterben céltalanul, mint megannyi más értéktelen ember… Vajon, van olyan, hogy valaki értéktelen volna? Vagy mindenki szolgál valamiféle értéket? De ez mindegy is, míg...
(szösszenet)
Ha az embernek évek óta szar élete van megunja és keres valamit ami jobbá teheti, ha nem talál olyat keres, ami izgalmasabbá teheti. Mi is lenne jobb példa ennél a veszély? Tökéletes! Akár bele is halhatunk, megsérülhetünk vagy hasonló szép dolgok, de mivel nem érdekel a saját...
Szakad az eső és a magasból nézem, ahogy a cseppek sötétre festik az aszfaltot egyre nagyobb sötét foltokat képezve. Esik. Hatalmas cseppek kopognak mindenütt a falevelek pattognak sercegő hangot kiadva ahogy csöpög róluk a víz és sietős csákós alakok futnak el alattuk. Senki sem szeret...
Amnézia
-Utálom utálom utálom az embereket! –Futott ki egy kislány a ház kapuján, hangosan csapta be maga mögött a zöld fémkerítést, ami elnyomta a házból hallatszó hangos veszekedés és ordítás hangjait. Szemei könnybe borultak, lábait gyorsan szedte egymás után, a folyó melletti töltésen...
Egészen hajlamosak vagyunk elfelejteni, mi ott akkor történt. Elzárjuk elménk, egy sötét, jól zárható ki szegletébe, hogy még csak véletlenül se kerüljünk szembe önmagunkkal. Újra beilleszkedni a társadalomba egy volt katona számára meglehetősen nehéz feladat, asszociális viselkedés,...
Haláltáncot ró a múzsa harcba hív, a legvégső táncba. Világok közt aranyló folyosó, tükör, mi átjáró az omladozó világok közt. A legdrágább ékkövek borítják a falak és folyosókat, a leghidegebb színekben és a piros vérvöröslő színeiben úszik az egész világterem.
Forog-forog a világ, közepén vajon...
Egy lány, aki mindent elvesztett, megkínozták lelkét és testét, mindent elvesztett, ami fontos volt.. egy hely, egy apró falu, mi magába szívta egykori boldog életét, és most elhurcolták onnan. Az az édes tíz év mit, ott tölthetett és boldog volt, a mostani élet mellett csak hihetetlen álomnak...
-Én sosem veszítek, ez tart életben, az ego, hogy nem veszthetek. Ez ad erőt és talán ez is tesz azzá, ami vagyok. –Írja naplójába, dear diary felirattal saját titkosírással, egy sötét szemű lány, szemein visszapattognak a fehér papírra vetett betűk. –Saját kesergésem vetem papírra, bár titkok...