Szilárd világ

Az én világom nem omlik többé össze, mert mindenkit elveszítettem egyszer. Olyan stabil alapokon nyugszik e vár, mit az esetlegesen elkövetkezendő évek magánya sem rendíthet meg. Sebezzétek meg testem, tépjétek ki szívem akasszátok fel lelkem, az én világom áll és marad, csak ti vagytok múlandóak. Gyilkolj meg, sebezz fel, szántsd végig karmaiddal az eleven húsom én csak a pofádba vigyorgok. Nem vagyok százas, maga az őrült áll előtted rendíthetetlenül. Ki vagyok és honnan jöttem, alaptalan adat, emlékkép tör elő.. Én vagyok az kinek fájt, én vagyok az, ki más, én vagyok, ki furcsa s bolond, kire nem illik semmilyen szó vagy adat. Erős voltam, elgyengültem, vértet, kardot elejtettem, de most állok rendületlen. Törj össze jobban még egyszer hadd kérjem.. fáj? Fájjon jobban!!! Erős akarok lenni, hogy eltapossam, ki engem kíván eltaposni. Fittyet hányok a halálra, golyót eresztek követsége nyakába. Javamra fordítok mindent, mi rossz, a jégveremben én leszek maga a hatalmas Szorosz. Befogadom a hideget, hogy belsőm többé ne dideregjen, elfogadom a forróságot, mitől vérző lelkem lángol, befogadom a vizeket az oxigén nélküli életet, a sötétséget, miben fényesség éltetett minden élő, és holt személy rabjává vált.