Vers(?)
Démoni szívem megállt,
sosem dobog többé, sosem dobog többé már,
megfagyott minden, s ez is köddé vált.
Emberi butaság és a sok bujaság megtette hatását,
a lelkem minden darabja ezekkel kelti kétkedő varázsát.
Elszállt, elrepült az égen, a ragyogó kék színében,
és sosem látom többé már, mit hozott egy reggelen múzsám.
Mit hozott volna mire vágyhatott e vén róka,
mire oly szívesen emlékszik az erdei boróka
nem hozott mást, mint reményt és ezzel kedélyt,
jó kedvet és szenvedélyt, a szeretet minden örömét,
mit sosem látott e ház, és sosem borult fölé a gyász,
mi a szerelem után maradt, hisz szeretetet sem kaphatott soha.