Nekem már nincs vesztenem! Tudod a csalódástól félek a legjobban,hogy amint elhiszem hogy minden sinen van,akkor jön a fekete leves,és a lány köddé válik mintha sosem lett volna..Miért nem lehet hosszú távon gondolkodni velük?

Majd találsz valakit, fiatal vagy, még nem mehetsz el. A halál nem megoldás. Mi van, ha utána rosszabb lesz? Ha utána valami ennél is szörnyűségesebb következik? A tested meghal, de vajon a lelked is?

A lelkem szart sem ér! De egy másik emberbe vetett hitem ennél sokkal többet,de úgye senki sem érdemli meg a bizalmam,mert előbb útobb úgy is kijátsza mocskosul!

Leértékeled magad. Ha annyira mocskosak ne bizz bennük, de mocskok miatt meghalni érdemes?

Amint olvasgatom a történeteidet és irásaidat,nem én vagyok az egyedüli aki leértékeli magát szerintem,és az a baj hogy a "mocskosoknak" mindig adunk újabb esélyt hogy bebizonyitsák tudnak még mocskosabbak lenni! Ez is a gyenge törékeny szivre utal sajnos!

Azért még nem kell meghalni

Gondolom akkor te is csak poénnak szántad az irásaidban amit ezzel kapcsolatban irsz,viccnek kicsit erősek azért!

Nem viccnem szántam, de nem ölöm meg magam

Bár nem vagyok híve a nagy beszédeknek, de azt gondolom, még rengeteget kell olvasnod, és rengeteget kell fejlődnöd ahhoz, hogy elégedett légy magaddal. De ha megfogadsz egy jó tanácsot, ne arról a témáról írj mindig. Ha úgy érzed ihlet kell, vagy szeretnéd magad jobban kiengedni, ajánlom neked Juhász Gyulát, vagy Ady Endrét. Az egyiknek a romantikus költészete zseniális, a másiknak meg a versei olyanok, mintha egy kezdő horror lenne (Fekete Zongora pl)

Megfogadom a tanácsod