Kösz

Rég beszéltünk már...És most teljesen őszinte leszek hozzád...Rádöbbentem, h nagyon hiányzol..hiányoznak azok a kedves szavak, a gyönyörűbbnél gyönyörűbb mondatok írások, amiket nekem küldtél, a bennük rejtőzködő érzelem rejtvények, de legfőképpen az a valaki/valami hiányzik, aki/ami mindezek mögött volt...Az a fantasztikusan tisztalelkű érzékeny, érző szívű, érzelmekkel teli lelkiség, az odaadó szív, az együttérző lány, a LELKITÁRS akit személyedben megismerhettem..És tudod, h ki Ő? Egy igazi csoda, egy olyasvalaki, akit el sem tudtam volna képzelni, h létezik...és rátaláltam...és tudod, van az a mondás, h az ember akkor tudja is meg igazán, h kit is szeretett, ki is szerette igazán, ha az a valaki már nincs és elvesztette...És én ezt érzem most veled kapcsolatban...És a mai napig amikor rád gondolok, elöntenek a könnyek, és most is az arcomon szinte patakokban hullik a könny, h mennyire nagyon sajnálom..Hogy is fejezzem ki magam, h megértsd...Tudod úgyis mire gondolok, hiszen te mindig tudtad...Szóval arra, h végül is még barátság sem lett már kettőnk között, mert hát a fizika, vagy nem is tudom, h mondjam, a külsőségek lehet nem müködtek...Mert azt,hogy mi lelkileg mennyire megértettük egymást anno,ez szinte hihetetlen...egészen hihetetlen...Az, hogy megértettük egymást, és megéreztük egymást...én még soha senki mással nem is éltem át ilyet ez idáig, és azóta sem, és nem is fogok! Szerintem, sőt tuti...Biztosan nem lesz még 1ilyen ember az életemben, mint Te...Aki ilyen fantasztikusan el tudna bűvölni, érzelmei segítségével, aki így elvarázsolna....Nemtudom, h te hogy érzel most, de azt jól tudom, h akkor, az időben te is így éreztél...És az a legszörnyűbb, h így tudom h ilyen ember létezik...És annyira bánt, majd felemészt a bánat. és a fájdalom amit akkor érzek, mikor arra gondolok, h ez a dolog nem teljesedhettet be tudjuk vagy nem tudjuk már,mi által...Persze a hallgatás is megoldás, vagyis lehet az, hogy beszélünk,vagy nem beszélünk, na de nem nagyon érteni belőle sok mindent...Csak megmaradtunk egymásnak a szívünkben, vagyis nemtudom, h nálad ez hogy van, de nekem te ott vagy, és ide pedig elég kevés ember kerülhet be...Na de majd 1x talán sikerül lezárni magamban ezt a dolgot..Remélem nem haragszol, amiért leirom neked...Nagyon szeretnék hallani felőled...Tudni mivan veled..És azért is írok, mert az én fájdalmam is nagy, aminek több oka is van, az egyiket már tudod...És most ez lehet kicsit önzőnek hangozhatott, vagy nem is tudom minek, de nem volt az hidd el..És ma is, megnéztem az e-mailjeimet,még mindig várok 1 levelet, de ez most mind1..Na de azt akarom ezzel mondani, h visszanéztem a leveleidet, és
irásaidat, és hát rámtörtek az érzelmeim,ezért is határoztam el, h írok neked, akármi is lesz..És még mindig meg kell köszönnöm neked azt a sokmindent amit tölled kaptam,akár kis dolog,akár semmiségnek tünő..Mert imádom őket és rád emlékeztetnek..Nem is tudom mit mondhatnék még..Mindig leveszel a lábamról a gondolataiddal,te nagyon különleges vagy számomra..Azt hiszi az ember hogy igaz szerelemre talált,de v miért mégsem úgy alakul az élet,és a sors megakadályozza beteljesülést,hogy múlhat el valami ami régen egykor annyira izzott? Hogyan csaphatnak be ennyire az érzelmeink minket? jól mondja a biblia: \"Csalárdabb a sziv mindennél,kicsoda ismerheti azt\"? Ami még szörnyü hogy ráébreszt minket arra hogy nem tudjuk irányitani kellőképen az életünk,hisz egyik oldalról ott van a másik tökéletlensége azaz hogy bármikor kiábrándulhat belölünk,ez az eggyik amit nem tudunk befolyásolni,de ez sajnos magunkra is igaz,mert mi is tökéletlenek vagyunk..A másik oldalról meg külső dolgok,ebbe beletartozik minden,az emberek,a világegyetem,minden ami befolyásolni képes minket..Nehéz rátalálni v mire amire én azt hittem hogy nem is létezik,igy vagyok ezzel..Azért a kutyusról eszedbe jutok még? Tényleg volt olyan pillanat amikor szinte átéltem azt az érzést amiröl azt hittem hogy nem is létezhet..Köszönöm hogy végig olvastad.

Szia!

Most láttam először az oldalad és szimpatikusnak találom.
Látszik ,hogy mélyről jövő érzéseket írsz ki magadból amik nagyon szépek, meghatóak,de ugyanakkor sugárzik belőlük a fájdalom a szomorúság és a lélek sötétebb oldala.
Kezdőlap javításra szorul:)
További kitartást kívánok az íráshoz.
"A hétköznapi ember és a harcos között az a különbség, hogy a harcos mindenben kihívást lát, míg a hétköznapi ember mindent áldásnak vagy átoknak tekint."

Köszönöm, hogy olvasod a blogom! Örülök, hogy tetszik, remélem a továbbiakban is szimpatikus lesz számodra az oldalam.

email

Szia! Véletlenül tévedtem erre az oldalra,nagyon tettszenek az irásaid,csak azt nem értem hogy miért van benned ilyen sok melankólia?

Köszönöm, hogy írtál és olvastad az írásaim. Ami a melankóliát illeti, így alakult az életem, ezt tudom papírra, jelen esetben webes felületre vetni. :) Remélem továbbra mis olvasni fogod az oldalam és remélem tetszenek majd a következő írásaim.

Köszi hogy válaszoltál! Bocsi ha túl személyes kérdést teszek fel neked,de tudnom kell valamit! Volt olyan pillanat az életedben amikor úgy érezted hogy élsz?

Kedves Anita nagyon emlékeztetsz valakire. :) Hogy éreztem-e valaha hogy élek? Igen, jó pár évvel ezelőtt, néha röpke pillanatokra még ma is érzem. Köszönöm, hogy írtál. Ha szabad megkérdeznem melyik írásom tetszik a legjobban?

A legjobban a Dori mesélye: Engem nem tanítottak meg..Tettszik a legjobban! Na és kire emlékeztetlek?