21 éves vagyok.
12 évig bevoltam zárva egy 5 nm-es helységbe.
3 éve szocializálódom.

kb 1 hete beszlélgettem innen 1 lánnyal és találkoztunk. tegnap előtt.
én ebbe a lányba beleszerettem.
én nagyon depresziós vagyok, meg is akartam ölni magam nem egyszer nem kétszer de mig azzal a lánnyal voltam, úgy éreztem, hogy az a 12 év meg sem történt, boldog voltam, majdnem elsirtam magam mig sétáltam vele, boldog voltam először életembe.
és erre ő mit ir másnap....nem jövök be neki mert csúnya vagyok ennyi.
azóta nem akarok élni, én azt hittem, hogy végre nekem is juthat 1 kis boldogság, de úgylátszik, hogy nem.
és az a baj, hogy azóta nem akarok élni, itt van előttem 80 doboz xanax és beakarom szedni, hogy haljak meg, mert ronda geci vagyok és 1 lánynak sem kellek járok pszichiáterhez, járok terápiákra, gyógyszerezek, de semmi.

erre az a 30 perc sétálás azzal a lánnyal, olyan volt mintha kicseréltek volna, kérdem én miért kell ezt nekem kiálljam, mit vétettem én, hogy nem akad nekem 1 lány akiért élhetek, hisz az a fél óra olyan volt nekem mintha valaki megragadott volna és kitépte volna belőlem azt a rengeteg rosszat és jó volt én is éreztem,,. hogy vagyok valaki, vagyok valéami erre ő meg...tudom, hogy csúnya aavgyok, de most igy, hogy megmondták azt, h tényleg az vagyok...nem akarok élni.
beakarom szedni ezeket és nem szenvedni...mert nagyon fáj, nagyon fáj, fáj, fáj elviselhetetlenül ez.
és tudom, hogy csak 1 lány tudna helyre hozni, 1 barátnő akit szerethetek, de tudom, hogy ez sosem fog összejönni és nem akarok élni....kurvára nem.. BÁRCSAK NE TALÁLKOZTAM VOLNA EZZEL A LÁNNYAL AKKOR LEGALÁBB NEM ÉREZTEM VOLNA AZT A FELSZABADULT BOLDOGSÁOT AMIT VELE ÉREZTEM... és most csak sóvárgok...megölöm magam...nem birom...nem birom..