Elérhetőség
In My World
Blog
Kócoslelkűek
2017.11.12 16:25
Kócoslelkűek tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.
Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki...
Üres lappal
2017.08.27 21:36
Üres lappa, tiszta szívvel,
Kék éggel, meg metróval, tán hévvel,
Újra írni, járni, élni,
Csak még egyszer újra vágyni
Betontömbök között állni,
Nyirkos gépet megcsodálni,
Mi átszeli a messzi eget,
És még bárhova elrepíthet.
Beszélgetni, korán kelni,
Idegenek közt csak...
Nyár utó-szó
2017.08.27 21:15
Még egy kicsit nyár lehetne,
Minden mosoly szülőhelye,
Kicsit spicces, sötét éjben,
Megtagadni minden kételyt.
Szeretnék még eltévedni,
Gondtalanul tévejegni,
Lejtős- dombos Budapesten,
Mielőtt már ősz sejlene.
Jó lenne még egy -két hónap,
Mehetnénk méh hévvel hosszan,
Végtelen a...
Megölsz?
2017.06.23 21:30
Megölsz
Meg fogsz ölni érzem
Csak tudnám, hogy mivel..
Hogy vagy tám ily hatással?
Gyilkolja lelkem,
Szerelmed gyöngéd hajtása
Mégis kellesz, mint füst a tüdőnek,
Mint a kokain, a levert, kései szeretőnek
Mint csillag az éjnek, a hideg estéken
Hogy a Hold oly nagy magányában ne...
Tavaszi zuhé
2017.06.23 21:23
Zuhog az eső
Nem létezik esernyő.
Megállíthatatlanul ömlik az utcákon
Be a csatornába, a tetősarkakon.
Eláztatja a szívem, otthonom.
Lefolyik arcomom.
Lassan hömpölyög az ár,
Megtellik könnyeimmel a világ.
Rólam
2017.06.12 00:00
Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja
Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada
De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?
Önmagam lángjában égek szépen így el
Tenném mit tehetnék, de élni most már késő
Mit tehettem volnaelmosta a jégeső
Zuhanok tovább,...
Haláldal
2016.12.11 15:26
Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan...
Versem -Én is magyar vagyok
2016.12.11 14:59
Én is magyar vagyok
Magyar vagyok s lám,
mennyi szín színezi magyar világunk.
S mennyi árnyban rejtegetik a magyar virágok
Szívűnk utolsó diadalmait
Magyar vagyok, csakúgy mint Petőfi,
ki csakúgy mondta, hogy magyar,
mint azt én most tevém
Elhintette szerelmünk végső szirmait
Magyar...
Augusztusi könyvszerzeményeim
2016.08.21 14:30
Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt....
Te vagy...
2016.07.15 16:39
Mi van ha a végzet manapság nem divatos végmontázsa az életnek? Mi van ha nincs elég nyugtató, drog vagy töltény számunkra? Nem vettünk be elég nyugtatót, nem volt elég ütős a drog és az utolsó golyó is tétován, ügyetlenkedve suhant el a fejünk mellett. A hősködés hiábavaló s manapság nincs is...
Blog
Átlagos dolgok, egyszer-Grazban
2014.02.23 17:14
Nos, rájöttem valamire, mégpedig arra, hogy más blog írókkal ellentétben én nem(nagyon) írok hétköznapi dolgokról, annak ellenére, hogy én is egy kibaszott unalmas hétköznapi életet élő egyén vagyok. Igazából nem is tudom miről írhatnék a hétköznapokat illetőleg, talán azt meg sem kell...
Az első vércsík
2014.02.11 22:49
A tudás éppoly fájdalmas dolog, mint némely esetben a tudatlanság. Én nem akartam látni mi folyik itt, csupán belecseppent enyhe kíváncsiságom mivoltából, ami később droggá alakulva dübörgött végig vénámon. Én akartam ezt.. amint megízleltem a vágyat némely megválaszolatlan kérdésem...
Lélegezni
2014.02.08 18:57
Lélegezni akartam, de füstöt köp a lelkem.
El akartam menni, de nem enged a versem.
El akartam futni, el-el bújni,
Magyarországról most el futni.
El akartam bújni, elegem van ebből,
szerettelek egyszer, de megijedtem ettől,
élet és munka, lélek és válság,
nincs nekem már semmim viszlát hát...
Dori egy másik énje, Mecskey meséje
2014.02.08 17:21
A saját anyád szájából hallani, azt hogy „sosem voltunk egy család” elég fájdalmas, hisz eddig abban a mesei hitben éltem, hogy egyszer jó volt, könnyebb volt azt elfogadni, hogy elromlott valami jó, mint azt, hogy soha semmi jó nem volt benne. De ez csupán az elmémet elhomályosító rózsaszín köd...
Belénk kódolva
2014.02.01 13:48
Az ember nem értékeli a jót, nem kell neki a jó. Kérdem én emberek, miért csodálkoznak ezen? Nem emlékeznek kisiskolás korukból arra, mikor fejükbe verték az Ádám és Éva sztorit? Megkezdődik a Paradicsom, minden jó, alles ist gut, aztán jön a gonosz csúnya kígyó és vágyakat ad az embernek,...
Írok, az apokalipszisem lovasai
2014.01.31 22:31
Írok, mert félek, ha nem írnék elszállna halálommal együtt minden, ami voltam és ami lehettem volna. Írok, mert ha nem írnék elöntenének a gondolatok, amik leírás nélkül az agyamba égnek fájdalmasan, de így csak a tinta itatja át a papírt. Írok, mert muszáj kivetnem magamból a gondolatokat, mik már...
Korcs
2014.01.31 22:02
Keverék, így hívják az emberek azt ami nem fajtiszta és nem tartozik valahova szinte teljes mértékben. Így hívnak engem is. Korcs. Leírjam a tükörképem, mi a görbe tükörből bámul rám farkasszemet tartva? Gyilkos tekintet, arannyal és feketével keretezett szem, sötét haj, amit hosszú fehér...
Hangok a fejemben
2014.01.31 21:57
Elsőre csak halk suttogás, amikor egyedül mész egy kihalt utcán, ahol a semmi bámul rád tébolyodottan a sármosan susogó bokorból, mire önkéntelenül is odakapod fejed, hogy egy olyan démon szemébe nézz, amit nem látsz. A neved suttogja, te pedig gondolatban elintézed egy legyintéssel, csak a...
Magamba beszélek?
2014.01.27 22:44
Egyébként, néha felmerül bennem a kérdés, hogy vannak egyáltalán olvasói a blogomnak? Mert néha kapok ugyan visszajelzést, a legtöbb esetben mégis az az érzésem van, hogy magamba beszélek. Pusztán a levegőbe, nos ezúttal talán a virtuális légkörbe, amit vagy meghall valaki vagy nem. És igen, ismét...
Mit mondhatnék?
2014.01.27 22:02
Sajnálom..tudom ez már nem elég kifejező és már semmin sem változtat. Sajnálom, más szó nem jön nyelvemre, csakis ez. Már nem tudok mit mondani. Amikor az, ki szavak erejével üt, küzd és harcol már nem tud mit mondani, az talán azt jelenti feladta, nincs már miért küzdenie, vagy csak épp nem...