Elérhetőség
In My World
Blog
Kócoslelkűek
2017.11.12 16:25
Kócoslelkűek tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.
Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki...
Üres lappal
2017.08.27 21:36
Üres lappa, tiszta szívvel,
Kék éggel, meg metróval, tán hévvel,
Újra írni, járni, élni,
Csak még egyszer újra vágyni
Betontömbök között állni,
Nyirkos gépet megcsodálni,
Mi átszeli a messzi eget,
És még bárhova elrepíthet.
Beszélgetni, korán kelni,
Idegenek közt csak...
Nyár utó-szó
2017.08.27 21:15
Még egy kicsit nyár lehetne,
Minden mosoly szülőhelye,
Kicsit spicces, sötét éjben,
Megtagadni minden kételyt.
Szeretnék még eltévedni,
Gondtalanul tévejegni,
Lejtős- dombos Budapesten,
Mielőtt már ősz sejlene.
Jó lenne még egy -két hónap,
Mehetnénk méh hévvel hosszan,
Végtelen a...
Megölsz?
2017.06.23 21:30
Megölsz
Meg fogsz ölni érzem
Csak tudnám, hogy mivel..
Hogy vagy tám ily hatással?
Gyilkolja lelkem,
Szerelmed gyöngéd hajtása
Mégis kellesz, mint füst a tüdőnek,
Mint a kokain, a levert, kései szeretőnek
Mint csillag az éjnek, a hideg estéken
Hogy a Hold oly nagy magányában ne...
Tavaszi zuhé
2017.06.23 21:23
Zuhog az eső
Nem létezik esernyő.
Megállíthatatlanul ömlik az utcákon
Be a csatornába, a tetősarkakon.
Eláztatja a szívem, otthonom.
Lefolyik arcomom.
Lassan hömpölyög az ár,
Megtellik könnyeimmel a világ.
Rólam
2017.06.12 00:00
Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja
Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada
De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?
Önmagam lángjában égek szépen így el
Tenném mit tehetnék, de élni most már késő
Mit tehettem volnaelmosta a jégeső
Zuhanok tovább,...
Haláldal
2016.12.11 15:26
Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan...
Versem -Én is magyar vagyok
2016.12.11 14:59
Én is magyar vagyok
Magyar vagyok s lám,
mennyi szín színezi magyar világunk.
S mennyi árnyban rejtegetik a magyar virágok
Szívűnk utolsó diadalmait
Magyar vagyok, csakúgy mint Petőfi,
ki csakúgy mondta, hogy magyar,
mint azt én most tevém
Elhintette szerelmünk végső szirmait
Magyar...
Augusztusi könyvszerzeményeim
2016.08.21 14:30
Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt....
Te vagy...
2016.07.15 16:39
Mi van ha a végzet manapság nem divatos végmontázsa az életnek? Mi van ha nincs elég nyugtató, drog vagy töltény számunkra? Nem vettünk be elég nyugtatót, nem volt elég ütős a drog és az utolsó golyó is tétován, ügyetlenkedve suhant el a fejünk mellett. A hősködés hiábavaló s manapság nincs is...
Blog
Egy cápa könnyei
2013.12.15 15:18
(első novellám)
A srácokkal nyomulunk a klubban, már kibaszottul elegem volt az otthoni vitákból meg az iskolai baszogatásból, úgyhogy ráálltam a drogra. Mindenki lehet boldog csak én nem, mi? Hah! Már az vagyok, köszönöm szépen, ha a füvet szívhatom, én meg a fű megvagyunk mi kettecskén. Amúgy...
Tél van
2013.12.01 13:53
Tél van.. november vége, hullanak az első hópelyhek. A fák mélyen meghajolnak a tél kezdete előtt, tiszteletet adván, amit a jégévszak süvítő szele megkíván tőlük. Az első hó sosem marad meg, mindig elolvad, vértanúként így hűti le a langyoskás talajt, hogy az utódai a következő hópelyhek már...
Könnyek vasútja
2013.11.22 19:31
Van egy veszedelmes dolog az ember életében, úgy hívják szerelem. A legveszélyesebb, legbrutálisabb az első, mint mindenből. Az első, amiből tanulhatunk, amikben valóban nagy hibákat véthetünk, ami a legpusztítóbb és mindent elsöprő balgaságokra vesz rá, amit csak későn, vagy a „szerelem”...
Dori mesélye: Engem nem tanítottak meg..
2013.11.01 19:04
Egyszer volt, hol nem volt, messze..messze a valóság földjén élt egy kislány. Ezt a kislányt Dorinak becézték. A szülei még csecsemő korában elhagyták, így egy árvaházban nevelkedett. Már kisgyermek korában nagyon érdekelte a világ, nem sokat játszott a többi gyerekkel, mélybarna szemei a...
Ősz az én szememmel
2013.11.01 15:16
Lassan hullanak a vöröslő falevelek, és a puha avarba. Libbennek, lebbennek és suhogva egymásra esnek. Éjfekete és gesztenyebarna kora őszi kabátokat, cifra sálakat kínálnak az üzletek ablakai. Egy-egy sötét ruhás ember megáll előtte, aztán tovább libben. Kezd hidegre fordulni az időjárás, fekete...
Már megint..
2013.11.01 13:19
Üvölteni akartam, hallatni, hogy fáj, éget a bőröm alá szivárog a sejtjeim legmélyére és belülről emészt fel. –Nem volt hang, mit üvölthetnék.
Hallani akartam, a lágy vigaszszavakat, az általános negédes sablont, „semmi baj, minden rendbe lesz, ne félj” –Nem volt kitől halljam e szavakat.
Látni...
Háborús mocsok
2013.10.12 22:09
Olyan sokat hallottunk már róla, annyit verték a fejünkbe, hogy este a háborúval feküdtünk és annak hevére keltünk. A valóság azonban más… Nem idegen, névtelen arcok néznek vissza a halotti listáról, hanem a postás, aki reggel még nekünk köszönt, a tanár, aki olyan dühös volt még tegnap a rossz...
Hamvaim a széllel szállnak
2013.10.12 21:47
Nincs más, csak ez és én..fáj. Látom a tavat, a fenyőket, vörös, kék, zöld. Nem tudok mozogni, tökéletesen betölti minden porcikámat, nem marad már hely az akaratnak, hogy tegyek ellene, elpusztítja, megöli az emberi tudatom, az ösztöneim mélyére hatol és darabokra töri azt. Elvesztettem az emberi...
A molyember szerepében, mi szóltunk!
2013.08.27 18:13
Az emberek félnek tőlünk, az emberek sok mindentől félnek. Amikor meglátnak minket keserves sikolyok közepette futásnak erednek, vagy jéggé dermedve állnak és bámulnak minket. Mi tudjuk, érezzük milyen katasztrófák sújtanak le rájuk, figyelmeztetni akarjuk őket, de nehéz megérteni az ő világukat. A...
Vajon lesz-e még karácsony?
2013.08.27 17:33
(Mecskey naplójából)
Utálom a karácsonyt, régen szerettem, de mára egészen megutáltam. Ilyenkor érzem legjobban az űrt, a lyukat, hogy valami, hiányzik és elegem van, a már jól begyakorolt ártatlan, gyermeki műmosolyomból is. Miért csak nekem kell mindig felhúznom? A karácsony üres. Volt ott...