Haláldal
2016.12.11 15:26
![](https://28e9f335ed.cbaul-cdnwnd.com/3789c96c00b955cba991b62e9fc8a84e/200000965-923e493371/10600624_118097008587994_6203888651912267307_n.jpg)
Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan leple hull
Hull, hull csak hangtalan reám
De aztán szemem mégis tűzet hány,
Miért? Most ne, még nem lehet,
De a halál közelről reám lehel
Hideget lehel a fagyott éjlepel,
Szemében évezred tizedel
Csak egy a sokból, a millióból
Mégsem engedhettek ki a koporsóból
Küzdök még tudok, talán feladni kéne,
A hideg csontjaimra csalókán lépdel
Én tettem, megtettem amit tehettem
S végül egy lettem a millió tetemmel
A név elhalványul, fátyolosan ül ki a síromra
Eső veri, nap sütteti, unalmas siralomfal
Talán még emlékeznek, egy ifjú leány tetemre,
És sok, bolondos, idióta indokolatlan tettemre
Járnak a síromhoz, még egy-két évig
Aztán a feledés erősebben rémlik
Elkopik a márvány, eloszlik a foszlány
Megjelenik vigyorral a sírhalom mögött egy alacsony,
Fekete ruhás lány