Blog

Utolsó szál fény

2016.07.02 12:49
 
2016. július 1.
 
Mindig elképzeltem a halálomat, s csak messziről néztem, hogy állnak az emberek síromnál. Néha hősi halált haltam, viszont néha magam vetettem véget életemnek. A lényeg úgyis a halál volt.
Halott voltam.
Múltamat szilárdan felállítottam ilyen- olyan változtatásokkal, emberekkel keserítve. 
Fűszerezett mivoltam tornyosult halálom mögé, jelenemet, pedig lehetőségeim szerint éltem. Néha határozottan, keseregve, vagy épp örömtelien, de a jövőbe csak nem láttam bele. 
Már a jelen is sötétedett, szürke homály borított mindent. Ködfátyolként nehezedett egész lényemre a nehéz, fájó lepelként takart be, s semmi jót nem kecsegtetett számomra. A halálom csak nem következett be a valóságban. A sötétség pedig egyre hatalmasodott.
A jelenem, múltam szilárdan láttam, alakítottam, de a jövőm elpusztított sötét valóságába már nem láttam bele. 
Már nem. 
Egy sötét, rideg lyuk volt az, miben ha volt is fény azt már réges régen ellopták. Idegenek, arctalan démonok, kiken még csak megbosszúlni se tudom sorsomat. Hiába örlődtem, gyötrődtem, hiába kínoztak csak nem tudtam előkeríteni névtelen ellenségeimet, aztán már úgyis mindegy volt. Lekéstem az időt, lekéstem az én időmet. 
Nem tudtam elképzelni azt, miről sok más lány álmodozik, esküvő férj, kertes ház, gyerekek. Hisz ez volna az élet legfőbb célja nemde? Igazából.. fogalmam sincs, az amerikai filmek és a pop média által született hajthatatlan álmok ezek. Még csak azt sem tudtam megteremteni, miben én nőttem fel. De még tárgyilagosan elképzelhető jövőbeli munkám is hatalmas rejtélyként bújt el, és nem találtam semelyik szekrény mögött elrejtve. 
Nem tudom elképzelni, hogy holmi csöpp ember azt mondja nekem "anya" és egy fess férfi sem fog a képzeletemben "feleségem"-nek szólítani. A kertes házunkban még képzeletben sem nyírhatom a füvet, miközben a kiskutyánkkal játszadozik a fiam és a lányom. Nem várhatom őket finom vacsorával iskola után, nem mondhatom a férjemnek, hogy kisbabát szeretnék. 
Ez mind álom és én nem illek ebbe az idilli környezetben, még a hősi halál is közelebb áll személyemhez, mint akár a boldogság. 
Látom a jövőmet, sötét és rejtett, de ott van, elpusztíthatatlanul, és rettegek, félek tőle. Mégis érdektelen az egész. 
A jövő sötétebb a legsötétebb éjszakánál, a legfénytelenebb lyuknál a világkerekségben, feketébb mint a feketének szűlt korom, színtelenebb és fénytelenebb, mint amit ember valaha is el tudott volna képzelni.
De mindez bizonyosan az én hibám.
Egyetlen szál meggyújtott gyufám is utolsó lobbanásokban ég, s ha kialszik felesleges gyertyát vagy zseblámpát keresnem, hisz tudom, hogy nincs. Napfényről pedig nem is álmodozom hisz belőlem (és ha belőlem), akkor jövőmből is, az már kihalt, kiölték. 
A forró gyufa már égeti ujjaimon a bőrt, megéget, a húsomba hatol, de lobog kényszeresen, kérve, küzdve ropja utolsó, végső igazság táncát. Az ujjaim vége megperzselődik és égetni kezd, belémnyilal a hirtelen 
Kiesik kezemből.
Lassan zuhanva fogy a lángja. 
A földre hullva lassan kiég.
 
 
Sötét van

Az arab eső (V.rész)

2016.03.20 13:25

                                  

5.rész 
Utószó
 
Egy villám még utolsó harcosként felvillant a holt sereg fölött, majd az is elhalt. Eleredt az eső. Az összedőlt, acélozott sátor tetején kopogtak a vízcseppek, lassan egybemosták az etnikumok vérét, magyar, német, arab, tádzsik. Vörös nedvet szívott magába a föld. Elmosta a háborút, a származást elmosta az emlékeket, az ellentéteket. Eloltotta a felcsapó lángokat, megnyugtatta a felperzselt tájat, a halottak véres arcát lassan fehérre mosták az ég hulló könnyei, míg végül mindent és mindenkit tisztára mosott a langyos, szeles őszi eső. 
(Regnet -jelentése eső) 

Az arab eső (IV.rész)

2016.03.20 13:17

 

                                   

4.rész 
A csata 
 
-Srácok. Tudjátok a dolgotokat. Mindenki a helyére! Be kell vallanom kijátszani a halált századszor.. ennél szebb dolog nincs! 
Megérkeztek az arabokhoz.
-Akkor hadd szóljon! -Nekiindult a hatalmas tank. Mindenkiben nőtt az adrenalin, tudták mire készülnek, hogy ők a nyitó csapat, akiket legelőszőr megölnek, de a meglepetés erejével ők tudják a legtöbbet ölni. 
-Tank elől! Ellenség. -Szólt Petrov. 
-Helyre srácok! Korov, vedd át Vértes helyét! -Kiáltott a parancsnok. Az ellenség felgyülemlett előttük, ahogy haladtak egyre közelebb és közelebb a népes hangyasereglethez, míg el nem hangzott az első lövés. Onnantól megszűnt az idő a tér, mindent egybemosott a csata a kiáltások, és hörgések időtlenné tették a jelent. 
-Tölts! Tűz! Lőj! Sorozatot! Cikkcakkba haladj! Tölts! Tűz! Öld meg! Nyírd ki!!! Tölts, tűz! Még lőj, gyorsabban, gyerünk!!! -Hangzottak parancsok sorozatai, már fájt Varjú torka, és egyre csak üvöltött. 
BUMM!!!
 A tankot találat érte, talán kettő is egyszerre, a vezérlés kigyulladt, nagy lyukak szaggatták át a fémes páncélt. Petrov beszorult, a lövedék okozta deformálástól, hiába rángatták, nem tudták kiszabadítani.
-Menjetek már, hagyjatok itt! -Regnet még kapaszkodott belé, aztán Korov elhúzta tőle. Kiáltásai velőig hatottak. Korov, Kletter, Varjú fegyvert ragadva futni kezdett, Regnet a nyomukban. Puskaropogás és robbanások kísérték őket. Szaggatott, ropogós arab kiáltások. Varjú megfogta Regnet kezét és megállította a többieket. 
-Regnet! Ha tényleg velünk vagy.. öld meg apádat! Egyedül te vagy képes rá, ha tényleg keresnek nem fognak megölni!  -A nő csak bólintott és a parancsnok maga után húzta. 
-Ott az a vörös sátor.. nem messze tőle vannak robbanóanyag tárolók. Az arabok szentként kezelik azt a helyet és mindig ugyanoda állítják fel, vallási okok miatt, ez a gyengéjük. Mi oda megyünk és felrobbantunk mindenkit a picsába. Te onnan apádhoz a vörös sátorba. Öld meg. Mond meg neki, hogy ezt a magyarok küldik! -Regnet bólintott, szemében könnyek jelentek meg, most előszőr érezte magát szabadnak, most először otthon. Kár, hogy már is meg kell halniuk, olyan szép csapat voltak, nem akarta, hogy vége legyen.
-Köszönöm fiúk.. -Szólt a nő, szerette volna megölelni őket, de nem pazarolhattál tovább az idejüket. 
-Nos.. Készen vagytok srácok? Készek vagytok meghalni hazátokért? A társainkért akik ezek a szemetek lemészároltak?! Petrovért?! 
-IGEN! 
-Akkor előre!!!! -A négy katona kivágódott a rejtekből, meglepte az arabokat a közelségük, a leölt arabokat pajzsként használva nyomultak előre nem számított a vállba, lábba kapott golyó csak rohantak. Rohantak az arabokon át a múltjukon át, az életükön és halálukon. Beértek a sátorba, amit tudtak felkaptak, magukra kötöztek, kirohantak. Regnet a sátorba bújt. 
-Jó estét apám! -Melev elsápadtan bámult lányára, azt hitte megölte. De ez a halál hit kölcsönös volt. 
-Nem szellem vagyok apám! A valóság!  A birodalmad romokban hever! -Az arab elnevette magát.
-Olyan vagy mint anyád volt.. ugyanolyan. És épp úgy most te is meghalsz, ahogy ő. Hiába jutottál el eddig édes kislányom. -Most Regneten volt a nevetés ideje. 
-Nem apám, nem olyan vagyok mint anyám. Anyám tiszta és lelkiismeretes volt, én fél részemet belőled kaptam ismerlek. -Melev rezzenéstelen arccal, őrség hívása nélkül nézte a nőt.
-Jó harcos lett volna belőled, elpusztíthattad volna európát.. ehelyett anyád gőgösségével idejössz mit vártál? Majd egy szál magad legyőzöl a kis pisztollyal amit rejtegetsz? -Regnet mosolygott.
-Drága apám! Ebben a pillanatban a társaim több kilotonna robbanóerejű anyagot kötöznek magukra, pár másodperc múlva ez az egész hely csak egy fekete lyuk lesz a térképen! Melev felpattant a helyéről.
-Őrség!! -Regnet mosolygott. 
-És apám! EZT A MAGYAROK KÜLDIK! -Ahogy a gondolat eljutott tudatáig, úgy a golyó is átszaggatta barnított arab koponyáját, még elismerte lányát utolsó gondolatával, tényleg örökölt tőle valamit, aztán holtan összerogyott. 
Abban a pillanatban atombomba erejű robbanás rázta meg a tájat. A robbanás fákat csavart ki tankokat gyújtott lángra, az arab tábor helyén csak holtak hevertek, sehol egy arab vagy magyar szó. Valahol egy magyar zászló megperzselve lobogott, véresen, szakadtan hirdetett győzelmet. 

Az arab eső (III.rész)

2016.03.20 13:03

 

                                      

3.rész 
A múlt árnyai
 
Napokkal később már messze rongyolódtak tankjukkal, Regnet sebe szépen gyógyult. Most is épp úgy ült ott a gépfegyvernél, mint azelőtt. Korov térképekkel tanácskozott a parancsnokkal, merre menjenek. 
-Arra menjünk, ott Melev csapatai tanyáznak, itt vannak a közelben, lezúzzuk őket. -Regnet csaknem sokkot kapott, nem az nem lehet hogy.. de hisz a szökése után megölték. -Hideg verejték kúszott végig a nyakán, könyörgött, hogy ne valósuljanak rémálmai legsötétebb bugyrai. 
-Tank nem messze tőlünk, magyar. -Szólt Petrov. Varjú kipattant a tank tetejére, jelzett nekik hogy álljanak meg, azok is kinéztek. Információt cseréltek. 
-Hé srácok, ezek is Melevhez mennek, állítólag a lánya beépült közénk. Ezek azt keresik. 
-Egy arab csaj közénk?? Hülyék ezek? Azt csak észrevettük volna!
-Hiszen azoknak sötét a bőrük! -Regnet reszketni kezdett, már halálra ítélt volt. 
-Alacsony, barna szemű és hajú csaj, vállán anyajegy, heges háttal. -Mindegyikük látta Regnetet, ott a tűznél maguk előtt volt alacsony termete, barna haja, szeme.. a vállán a lencsényi anyajegy, hegek. -A lány elnevette magát, hisztérikusan, fájón, könnyei csordultak végig az arcán. Kezeit lassan felemelte.
-Ezt nem mondod komolyan?! -Vágta puskacsövét az arcába Klettner. Regnet orra vérezni kezdett, hüppögött mint egy kisgyerek. 
-Ez hazugság! -Ordított Varjú. -Ez volna az a kurva jó indok??
-Hallgassatok meg srácok.. 
-Hallgasson a halál! -Vágta hátba Korov, de Varjú csendre intette. 
-Apám elől menekültem ide. Nem ő küldött, ő bántott..megölte az anyámat, aki európai volt, Európáért harcolt, házasságuk szerelem és a lehetséges béke volt, de nem működött.. túl különböztek, és a kultúrájuk is.. kérlek.. mentsetek meg. 
-Miért higgyünk neked? -Szegezte neki a kérdést Korov. 
-Veletek vagyok.. veletek harcoltam. Veletek élek. Meghalnék értetek, Európáért, Magyarországért, ahogy anyám is meghalt érte!
-Na mi van baszki parancsnok! Ha Melev felé indultok együtt megyünk! Iparkodni! -Üvöltötte egy női hang. Varjú kiüvöltött a páncélból.  
-Pofa be Fenyvesi itt én vagyok a parancsnok! - Tompa puffanás hallatszott a tank tetején, egy nő dugta be a fejét. 
-Fenyvesi mi a picsát csinálsz?! 
-Ki ez a nő? -Elhűlve ordított Fenyvesi. -Ki ez a nő?!!
-Regnet, lövész. Te paranoiás kurva. 
-Honnan? 
-Nyugatról. 
-Nyugatról jöttem ne röhögtess! 
-Húzz el innen még szépen mondom kinek képzeled te magad?!!? 
-Miért bőg? -A nő lerántotta a másikról a ruhát. A jobb vállán anyajegy. -Mocskos árulók!! -Varjú bevert neki egyet, Fenyvesi eltűnt a tankból. 
-Nincs sok időd, tűnj el! -Ordított Varjú. 
-Hé ezek ránk céloznak! -Kiáltott Petrov. 
-Picsába, picsába szedd le! 
-Ez hazaárulás! -Ordított Vértes.
-Hova menjen? Fenyvesiék leszedik! -Üvöltött Kletter. Hatalmas robbanás rázta meg a katonákat. Mellettük csapódott be egy lövedék.
-Szedd már le! -Ismét robbanás hangja, kiáltások, halálhörgés. -Társaikat lőtték agyon a tankjuk kigyulladt. 
-Ennyi kész végünk! 
-Kussolj Vértes húzz el ha nem tetszik valami!!! -A férfi azzal el is tűnt. 
-Induljunk! Melev ellen.
-Ne miattam hagyjatok fel mindennel! A haza az életetek!
-Nem hajíthatsz el magadtól! Te mondtad! Te!!!!!!! -Rázta meg a nőt a parancsnok. 
-Attól még nem kell feladnotok mindent! 
-Milyen mindent? Ezen a tankon, egymáson és a hazánkon kívül nincs semmink! Felesküdtünk! Ha tényleg a hazáért csinálod, csináljuk együtt! -Kiáltott Kletter. Regnet csak eltátotta a száját, majd bólintott.
Néma csönd lett. Ennyire együtt még sosem voltak. Szigorú tekintettel indultak a halálba. 

Az arab eső (II.rész)

2016.03.20 12:54

 

2.rész 
Bajtársak 
 
Mire Regnet felébredt már senki se volt a tankban. Megijedt. Fájó vállával nehézkesen kiküzdötte magát a tankból. Szerencsére a többiek ott voltak, nem tűntek el, nem hagyták itt, nem haltak meg. Egy tó mellett táboroztak le. 
-Á! Hétalvó! 
-Jó reggelt csipkerózsika! 
-Jó reggelt.. -Nézett értetlenül a lány, majd leugrott a masináról és a többiekhez botorkált. 
-Állítólag van itt egy orvos, megnézetem vele a vállad. -Szólt szigorúan Varjú. 
-Parancs értettem! -Állt föl Regnet. 
-Korov, kísérd el! 
-Parancs! Tudsz járni rendesen? 
-Bizonyára. -Szorongatta fájó vállát. Nem kellett sokat menniük az orvos épp a parton volt. Felső ruházatát levetette vele, így Korov hátra fordult, bár valójában kíváncsi volt milyen testet takar a jó pár számmal nagyobb egyenruha. Azon filózgatott, ha a bakancsát is leveszi nem is marad sok ebből a lányból. Hány centi lehet? 160?
Az orvos a rendelőjébe kísérte Regnetet, hogy jobban megvizsgálja. 
-Gyorsan kitisztítjuk a sebet, megteszem amit tudok. A golyó teljesen átvitte, bár nem csodálkozom..  Na üljön fel csak oda. Hogy hívják? -Kérdezgette az orvos, öreg barátságos melegség sütött a szeméből. 
-Regnet. 
-Regnet? Ez a keresztneve? 
-Dóra.
-Szép név. -Mosolygott, de a lány csak reszketett. 
-Ez vegye le, jó.. segítek. Ez most fájni fog. -A lány felordított, ahogy a férfi belenyúlt a sebbe. -Sajnálom muszáj. -Korov jelent meg az ajtóban, kezében puska. 
-Minden rendben? -Gyanakvóan fürkészte az orvost, Regnet csak próbált nem elájulni a fájdalomtól, ez már jól ment neki, volt alakalma gyakorolni. "Otthon édes otthon"
-Természetesen. -Korov innen figyelemmel kísérte az eseményeket, nem törődve Regnet félmeztelen testével, csak egyre szálkás hátát nézte. A művelet végeztével az orvos megkérte a katonát vigye vissza a lányt, erős gyógyszereket kapott. Bár a férfinak nem volt ínyére a cipekedés, mást nem tehetett felkapta és vitte, meglepően könnyű volt. 
-Tudok járni tegyél le!
-Az orvos azt mondta vigyelek.
-Baszok az orvosra eressz! -Regnet ficánkolni kezdett, majdnem kicsúszott a férfi kezéből, de gyenge volt. -Tegyél lee!!! 
-Nem lehet! -A nő beleharapott Korov vállába, aki azonnal ledobta. -Te megőrültél vagy mi van??
-Mondtam hogy eressz el! -Szólt síros hangon vadul, szinte vicsorgott rá. 
-Jól van jól van.. nyugodj meg. -Korov békítően nyújtotta a kezét, Regnet belekapaszkodott felállt és letörölte a könnyeit. 
-Pofa be..
-Komolyan gyerekes vagy. 
-Te meg egy gyík vagy! 
-Miért gyík? 
-Vagy bogár, hülye buzi, rohadt bogár, igen az vagy. Ilyen kis mömömö! -Húzta meg Korov pofáját. 
-Te meg egy kicsi szúrós bogáncs, és beleragadsz az emberbe kis törpe! Hány centi vagy? 
-Kuss! Jobb vagyok mint te, mindegy mekkora.
-Még mindig a magasságról beszélünk? 
-Hülye. -A lány nevetett, aztán lassan visszaértek a csapathoz.
 
Na hogy vagy? -Érdeklődött Kletter, egy tál ételt nyújtva Regnet felé. -Nem olyan jó mint a tiéd, de.. 
-Köszönöm, nos jól, jobban. Azt hiszem. -Varjú szigorúan nézett rá. 
-Még ha jobban is vagy, nem jöhetsz velünk, a sérülésed komoly, és a paramétereid sem megfelelőek egy háborúhoz. 
-A paramétereim?
-Bár jól helyt álltál, semmi kétségem, de fiatal vagy, alacsony, nő és gyenge. -Regnet lenyelte az utolsó falatot, volt amit nem volt képes elviselni. A szót ízlelgette.. 
-Gyen.. ge..? -Felállt, hátra fordult, fél kézzel lerángatta magáról a ruhát, háta hegekkel borítva, izmosan tárult eléjük, majd megfordult, combjai vékonyan, de acélosan tartották testét, karjain izom feszült, nem feltűnően, ám mikor bal karját befeszítette leesett az álluk, hasa laposan páncélosan fedte. Szemei gyűlöletet és szikrát szórtak. Petrov megijedt, Kletternek kiesett szájából a cigi, Korov szólni sem mert, csak egyre azt gondolta igaza volt a démon kijelentéssel, Vértes úgy tett mintha ott sem lenne. Csak Varjú maradt meg szilárdan, leplezte meglepődöttségét.
-Ez mit bizonyít? Hogy ki vagy gyúrva az semmit se jelent. Attól még nő vagy és sérült. 
-Hát így állunk? -Ez a hangszín ismeretlen volt számukra. -Kije halt meg női katonaként uram?! A felesége? A húga? Nővére? Vagy talán a lánya?!
-A levegő megdermedt, a régiek tudták, amit Regnet nem, hogy legyen bármilyen jó katona a parancsnokuk a nőket és a katonaságot nem tudja egy lapon említeni, régi sérelme miatt. 
-Holnap tovább indulunk. -Suttogta végül Varjú. -Nem vállalom a felelősséget, ha megdöglesz. -Nézett a nőre, majd elment. Regnet cuccait szedegette, forrt a dühtől. 
-Ne vedd magadra.
-Úgy volt ahogy mondtam?
-Úgy. 
-De mi ez a nyomott hangulat? -Csattant fel Petrov. -A főnök majd lenyugszik mi ma meg élünk menjünk fürödjünk már bűzlünk mint a disznó. -Egyetértően mindenki eldobálta ruháit, csak Regnet állt ott szemérmét és mellét takaró ruhájában. 
-Mi az, nem jössz? -Nézett rá Korov. 
-Milyen mély a tó? 
-Jó mély, bányató volt, sekély része nincs is! -Örülgetett. 
-Fél kézzel nem tudok úszni. -Pirult el a lány és levetkőzni se akart túlzottan ezek előtt. 
-Segítsek..? -Kérdezte finoman a férfi. 
-Nem, majd én, egyedül, te menj csak. -Regnet keresett egy eldugottabb részt, levetkőzött az ügyetlen bal kezébe szappant fogott és óvatosan lábait a vízbe lógatta. A többieket nézte. Felnőtt férfiak, akik most itt játszanak együtt a vízben egymást locsolják és ijesztgetik, élvezik az életüket, jobban mondva azok maradványait, mert kitudja eljön-e a holnap. 
A lány ügyetlenkedett, elkáromkodta magát. Utálta hogy most ilyen tehetetlen. -Megrezzent a bokor mögötte és Varjú lépett elő. -Parancs! -Kiáltotta a nő, és kihúzott háttal takarta magát. 
-Te egy kurva makacs hibbant barom vagy. Nem tudom miért akarsz te is nő létedre..
-Elég! -Maga miért akar? Mi? Miért?.Bizonyára én is azért! Nő vagyok, na és? Nem kutya vagyok, nem gyerek aki nem tudja mit akar, nem egy másik faj, ugyanúgy ember mint maga! Folyton duplán kellett teljesítenem, mert nő vagyok. Dupla erősebbnek, dupla okosabbnak, dupla jónak kellett lennem, csak azért mert nő vagyok! És ha azt hiszi eltántoríthat mindettől, a hivatástól, hát nagyon téved! Talán én nem küzdhetek Európáért? Abban amiben hiszek? Jó, indokom van rá nagyon is jó, életemmel szolgálom, vagy halálommal fizetem. -Csend telepedett rájuk. -Nem hajíthat el, csak mert nő vagyok!!!-A parancsnok szemei üresen sokkolva kongtak, tudta hogy igaza van. A nők mindig is kifogtak rajta, hiába úgy látszik megint alulmaradt, elmosolyodott. Megfogta a szappant és segített Regnetnek. "Nem hajíthatsz el magadtól.." -Suttogta egykor felesége a fülébe. 

Az arab eső (I.rész)

2016.03.20 12:13

                              

(Valahol a jövőben)
 

 

1. rész 

Az újak

 

Egy lövedék száguldott el Regnet feje mellett, míg a tankból kihajolva célzott. Korov abban a pillanatban húzta vissza, megérezte a veszélyt. 

-Maradj már a seggeden, mielőtt kilövik a fejedet!  

-Ne tapogassál perverz! Én legalább csinálok is valamit! -Koccantotta fejbe a rövidített SSG csövével. 

-Még hogy te csinálsz valamit! Az én földrajzi tudásom nélkül lófaszra se mennénk már elnézést a kifejezésért. 

-Te meg a földrajz, mintha jártál volna valaha az igazi erdőkben, csak azért élsz még mert itt kuksolsz a tank gyomrában!

-Befogni vagy mindkettőtöket kiraklak a picsába! -Kiáltott rájuk Varjú. -Mindenkire szükség van. Egyedül nem boldogultok egy rohadt háborúban!

Haladt tovább a tank, senki sem szólt semmit, Varjú átkozta a két újoncot, Korov Regnetet, Regnet meg az apját aki fillérekért dobta el magától, és kénytelen volt katonának állni hogy itt rohadjon meg, egyedül, nő létére. 

A tankban rajtuk kívűl még Petrov, Kletter és Vértes ült. Úgy tűnt mostanra elhagyták az arab hordákat, de soha semmiben se lehettek biztosak, csak annyi volt bizonyos, hogy besötétedett. 

-Petrov, keress valami jó kis helyet a drágánknak, itt maradunk éjszakára! Kletter te őrködsz! A többiek aludjanak ahol akarnak. -Szólt Varjú, majd a tank hátsó felébe húzódva magára dobott valami rongyot és percek múlva aludt is. Petrov, aki a tankot vezette kényelmesen elhelyezkedett a fejébe húzta a sapkát és már horkolt is, Vértes a saját sarkába bújt a töltények mögé. Regnet és Korov csak egymást fixírozva latolgatta a lehetőségeket. Korov még pont elfért volna kényelmesen, de Regnet már csak akkor, ha szorosan odabújik hozzá. Megfogta az SSG-jét és ügyesen kimászott a tank tetejére. Neki így is jó, gondolta Korov és aludt is. Fent Kletter szippogatta a cigarettáját. -Jó estét! -szólt oda feljebbvalójának a nő. 

-Jó estét, hát te? 

-Kicsi a hely aludni, jobb lesz itt kint. 

-Te magad is kicsi vagy, miért nem bújtál oda Varjúhoz, örült volna neki. -Nevetett a férfi, de a nő nem szólt semmit, szigorú tekintete a távolba révedt. -Hova valósi vagy? 

-Nyugati. 

-Á nyugat, jó hely volt az a háború előtt.. Aztán hogy kerültél ide? 

-Harcolni és lőni tanultam, magam.. azt mondták jól csinálom, jobban mint sok férfi. Aztán apám eladott valami kétes alaknak, aki azt akarta, hogy neki dolgozzak ám az első küldetésemen elfogták a férfit és engem is. A bíró engem nem büntetett. Aztán.. mi más lehettem volna..?

-Hűha.. ez durva. Hány éves vagy? 

-19 leszek. 

-Félelmetes. -Kletter már a csutkára szívott cigi véget rágcsálta, majd kiköpte és felállt, kinyújtózott. -Nem vagy éhes? 

-Mellékes.

-Hát én az vagyok, de a főnök fejünket venné, ha most a tartalékból ennénk.. hús.. de rég is ettem azt! 

-Levadásszak valamit? Rakhatunk tűzet? 

-Vadászni..? Tüzet.. pirkadatkor esetleg. 

-Akkor majd jövök. -Regnet fejjel a tankba lógva kihalászta málháját. A zajra Korov ijedten felült. 

-Te mi a fenét csinálsz?? -Förmedt rá suttogva, de a fejjel lefelé lógó nő csak annyit mondott.

-Vadászok. -Azzal felhúzta magát és el is tűnt. 

-Még hogy vadászni.. hibbant nőszemély.. -Feküdt vissza Korov.

Hajnalban furcsa, ismerős és finom illat csapta meg orrát. A másik kettő is hitetlenkedve ült fel alvó helyéből. 

-Kaja? 

-Biztos csak álmodom. -Szólt Petrov, majd kimászva rájöttek ez még sem álom. 

Kletter szerelmesen nézett a nőre és tömte a pofáját, az meg csak elégedetten mosolyra húzta a száját. 

-Aztarohadt! Hát ez hihetetlen jó! Isten vagy! 

-Mi a fene folyik itt? -Pattant le Varjú még mindig álmos képet vágva. 

-KAJAAA! -Rohant oda Petrov. -Ugye ehetek? -Regnet csak bólintott és nézte ahogy nekiesnek Vértessel együtt. Varjú is nekilátott, csak Korov állt ott hitetlenkedve. Regnet csak vigyorogva a fülébe súgta.

-Jobb ha eszel mert még éhen maradsz! -Koordinátor majd felrobbant dühében, hogy ez a nő máris túltett rajta, de végül ő is

leült enni.

Most volt néhány órájuk rendbe szedni magukat, bár se folyó, se tó nem akadt erre, így az ivóvíz és fürdés -ami mindenkire ráfért volna-váratott magára. De amit tehettek megtették, ám háborúzni, harcolni senki sem akart. Az idősebbek belefáradtak, a fiatalabbak még nem rázódtak bele a szenvedésbe. 

-Csűrhe! Indu-lunk! -Kiáltott Varjú, és mindenki elfoglalta a helyét a páncélosban. Petrov elfoglalta a vezető ülést, Vértes az ágyú töltő helyét, Kletter az ágyú kezelő helyet, Regnet bevetette magát a géppuskás helyére, Varjú kidugta a fejét a tankból, Korov meg meghúzta magát ott, ahol a legtöbb helyet találta, Regnet mögött. 

-Jólvan Korov, ha fel kell mennem lőni átveszed a helyem világos? 

-Miért nem lőhetek a puskával? 

-Nem értesz hozzá, vaksi vagy és lőni se tudsz meg amúgy is az enyém. -Regnet csak egy hátba csapást kapott válaszul.

Órákig mentek így, magányosan míg az arabok fel nem tűntek a láthatáron. 

-Ellenség, srácok készüljetek, Regnet ha közel érünk sorozd meg a bokrokat!  Petrov, haladjunk cikk-cakkban! Fiúk készítsétek az ágyút! -A vasmasina rázta a földet, kíméletlenül zúgott mezőn. Aztán csak fegyverek ropogására lettek figyelmesek. 

-Regnet! -Kiáltott Varjú. 

-Igenis! -Regnet sorozatot engedett a bokrokra, válaszul csak halálhörgést kapott. Elvigyorodott. -Bizarr. -Gondolta Korov, aki félelem járt át. A ratatata elnémított minden más zajt. 

-Tölts! Tűz! -Harsogta a vezér. 

-Kifogytam! -Kiáltotta Regnet. 

-Tölts, aztán gyere fel ki kell lőni azokat! Korov vedd át a géppuskát! -Harsogta Varjú.

-Tankelhárító! -Kiáltott Regnet, majd kilőtte alóla az embert. -Csak aknák ne legyenek. -Imádkozott magában. -Sniperek egyenesen előttünk! 

-Lődd ki! -Regnet szeme előtt összeolvadt az ölés és a halál, önkéntelenül küldte másvilágra az embereket. Talán órákig is küzdöttek így, fogyott belőlük a szufla. Varjú mellette ki-ki dugogatta fejét és sorozatokat engedett az ellenségre.

-Nem fogynak el ezek a tetvek?! -Kiáltotta valaki. De mintha tényleg csak jöttek, jöttek volna mint a hangya kolónia. A holt helyére mindig van új, ezek is épp úgy özönlöttek és bár itt már társaik is akadtak más tankokkal, hátrányba szorultak. 

-Még snip.. -Regnet kezéből a többiekre zuhant előbb a fegyvere, majd vérezve ő maga is. Az alatta álló Varjú ölébe zuhant. Aki meglepetten töltötte épp puskáját, ám most helyette a nő került kezébe. A levegőt kapkodta és tekintete homályos volt. 

-Regnet! Bazdmeg, élsz még? -Üvöltött. -Korov te ott.. te értesz az ellátáshoz nem?! Segíts rajta, átveszem! -Korov szólni sem tudott, csak felpattant és félrehúzta a nőt.

 

Épp hogy letérdelt mellé, a nő erősen belekapaszkodott, még így is, félelmetes erő lakozott benn. -Nem nő ez, -Gondolta Korov -inkább valami démon. - Remegő kézzel szorította a férfit, aki sebét ellátta, fájdalmában fel-fel üvöltött, aztán lassan elcsendesedett, már nem lehetett intenzíven látni légzését csak sejteni, remélni. Szorítása engedett, keze lezuhant Korov ruhájáról. 

-Hé Regnet! Ne most halj meg basszus! -Rázta meg a férfi, milyen hideg. 

-Él még? -Kérdezték túlharsogva a csatazajt. 

-Nem tudom! -Korov a fülét a lány mellkasához emelte, de nem tudta megállapítani hall-e valamit, vagy csak a jármű zörejei ezek.

 

*****

Az eső eleredt, szakadt, villámlott dörgött.. A lány, csak egyre nézte, ahogy az erős sugarak be-be vágódnak a sűrű erdőbe, színek millióit szabadítva fel. Gyönyörű volt, cikázó villanások a fenyves zöldjét megvilágítva, felragyogtatva annak arcát. Nem tudta megérteni, anyja miért szerette a villámokat, gyermeki lelkével nem értette mi a jó ezekben a veszedelmes, éles fájdalomként hasító energianyalábokban. Nem értette, miért jó az, ha mindent beborít és elfed a szakadó eső, egybemossa a tájat, talán még az embereket, az életeket is, talán mindent. Most, hogy hirtelen fel kellett nőnie, hogy választania kellett, neki önmagának, megértette. A villámok és vihar a hideg és a meleg ellentettjeként született, harcoltak egymással és hulló vízcseppek na meg a villámok születtek belőle. Ő született. Ahogy anyja harcolt apja ellen, valamikor régen összekötötte őket valami, de már csak az ellentét lángolt kettejük között. Az egyikük volt Európa, a másikuk  Ázsia, a hideg és meleg. Most azonban, hogy anyja meghalt, már csak ő maradt, hogy képviselje Európát. Szembe kellett szállnia apja féktelen hidegvérű gyilkolásával, és anyja forró tüzességével kellett fellépnie ellene, hogy mindent elmoshasson a langyos, szeles, villámos, őszi vihar. 

Küzdesz..  vagy meghalsz?

*****

Köhögni kezdett. 

-Él! Regnet? -Már nem tudta ő szorítja-e a lányt, vagy a lány őt. Hirtelen furcsa vészjósló érzés fogta el, a hideg kéz felforrósodott, a női szempár villant egyet. -Jobban vagy? -Hirtelen gyorsasággal felkapta az SSG-t, majd két ugrással a tankon termett, fejét kidugva vetette szétlőtt vállának a fegyvert.

-Mi a faszom történik?! -Ordított Varjú, de Korovnak fogalma sem volt, elképedten nézte, vértől ragacsos kezét. 

A lány semmit se értett, csak lőtt, talált, töltött, lőtt, talált, töltött a végtelenségig.

 

Aztán egyszer csak vége lett a tankok elcsendesültek a golyók nem záporoztak. Füst és némaság ült a csatatérre. Regnet elgyengülve rogyott az utastérbe, kötése átvérzett. Mindegyikük fáradtan, elhasználódott idegpályákkal próbálta összeszedni magát, van ami után nehéz. 

-Te meghaltál? -Nézett a nőre Korov. 

-Mi a picsa történt? -Hüledezett Varjú, a többiek szólni se bírtak. 

-Nemtom. -Szólt Regnet, majd ájultan és álmosan Korov mellé rogyva elaludt. 

-Hová gyüttem meghalni.. -Csóválta a fejét Petrov, aztán mindegyiküket megkönnyebbült nyugodtan felnevetett, nevettek mert megint kijátszották a halált és túlélték.

De még meddig? 

 

Mi lenne ha?

2016.03.05 17:40
                                                        
Háború van
Mi lenne ha az összes katona azt mondanák nem? Ha milliók azt mondanák, nem. Nem ölöm meg a másikat, nincs miért.
Mit kezdene akkor az irányt adó hatalom? Kétlem, hogy a fejesek megölnének mindenkit, nincs eszközük, nincs katona. Mert ők nekik csak 
eszközök, semmi több. Akkor nem lenne mitől félni. Az összes háborút mi követtük el. Nem Hitler, nem Sztálin, nem Churchill, hanem mi. 
Ha mi nem lennénk, emberek, hétköznapi emberek, akkor háború sem lenne, hiszen ők csak nézik a kényelmes kis székükből, kiadnak egy-két 
gyilkos utasítást, de a piszkos munkát mi végezzük el. Mi öljük halomra egymást, mert senki nem olyan bátor, hogy nemet mondana. 
Mert fenyegetnek minket, elvesszük a házad, a családod, letartóztatunk, de mindezt ugyanolyan hétköznapi emberek teszik, mint mi. Mi lenne,
ha ők is nemet mondanának? 
De nem mondanak.
Félnek, és mindenki ebben a félelemben, gyűlöli, öli meg a másikat, háborúzik, mert fél. Miért félünk? 
Ha nem félnénk, talán élnénk. 
Mi lenne, ha ember módjára élnénk? Nem ölnénk meg a másikat, a semmiért? Nem lopnánk el egymás elől az éltelt, a vizet, a levegőt, hanem
megosztoznánk? Ha nem háborúznánk maroknyi földekért? Hisz mindenkinek jutna. 
Mi lenne ha nem gyűlölnénk egymást mert mindenki más? Ha nem löknénk le a másikat a buszról, hogy felférjünk, mert szar napunk volt és nem
várunk tíz percet egy másikra, türelmesek lennénk? Mi van, ha szar napod volt, mert fájt a fejed, kiborúlt a kávéd a papírokra, egyest kaptál,
de abba bele sem gondolsz, hogy akit lelöktél a buszról, neki milyen napja volt? Lehet, hogy meghalt az anyja, vagy épp most mondták meg neki,
hogy halálos beteg. Te meg lelökted a buszról, mert kiborult a kávéd. 
Mi lenne ha nem gyűlőlnénk a másikat, mert nem olyan mint mi, mert vannak érzései, vagy mert nem azt csinálta amit mondtunk neki?
Ha egyenlően kezenénk a másikat, magunkkal, mert amit magunknak elnézünk, azért őt mágjára aggatjuk?
Mi lenne ha emberek, mi emberek, emberként élnénk, és nemet mondanánk a háborúra, és igent egymásra?
De egyik sem fog bekövetkezni. Az élet egy folytonos háború, ahol halomra öljük és gyalázzuk egymást, mert a másik alacsonyabb, máshonnan jött, vagy épp más színű a szeme, a haja. Nem a legdrágább ruhákba jár, vagy épp csak egyszerűen más, mint mi. 
Senki nem mer nemet mondani, és igent mutatni. Senki sem bírja ezt megtenni. 
Most, hogy mindezt elmondtam, bevallom, hogy egyedül én sem tudom betartani. Egyedül nem megy.
Én is háborúzni fogok, ellopom mások elől a levegőt, gyűlölni fogok és engem is gyűlölni fognak, lelökjük egymást a buszról. 
És miért? Mert emberek vagyunk.

Fájdalmat akarok okozni

2016.02.06 14:53

                                                        

Fájdalmat akarok okozni

Hogy tudjam hogy érzel 

Azt akarom hogy figyelj 

Hogy tudjam hogy nézel 

 

Azt akarom hogy lássál 

Itt lógok figyelj 

Lassan húzd el a függönyt 

Meg ne ijedj 

 

Száz éve rothadok

 Hát ez.. ilyen 

Téged vártalak 

Nézd meg mi lett

Ítélet

2015.11.06 18:38

Mosollyal vág vért s éltet
A vörös vér a penge éle
Cseppen le a verítékkel
De kit érdekel, nem értitek
 
Megszületett végítélet
Halál ez, ti nem értitek
Ez nem csak kémia képlet
Nincsenek boldog emlékképek
 
Vár a sötét, vár a vég
Olyan hideg.. akár a tél
Mégis hív, és szólít tán
Olyan mint egy sarlatán
 
Hiszek neki, s vele megyek
Viszlát világ, szerettelek

Rossz világ

2015.11.06 18:25

Rossz világ ez, rosszabb nincsen

Felőröl ez minden kincset

Menekvés ki innen nincsen

Eltemettem minden kincsem

 

Törött a szív és megtört lélek

Elhalt minden táncolt ének

Nincs már más csak a vég

Befogadott a sötét, komor éj.

<< 1 | 2 | 3 | 4 | 5 >>

Címkék

A címkék listája üres.