Blog
Kócoslelkűek
2017.11.12 16:25Kócoslelkűek tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.
Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki sem veszi zokon.
Vívja a csatákat minden kóc -bolond,
Azt hiszi a végén ő lesz boldog,
Elveszik útközben, a csatában minden,
Hátrahagyva a célért, mindig mindent.
A végén csak áll, kócosabb, mint volt,
A fájdalom lüktet, az üresség meg kong,
Élne ő még, de nincsen kiért,
Egyedül önmaga áll a tengernek legszélén.
Bemutatom neked ez a való élet
Csalóka és fájdalmas, mint a mese kékje,
Zokog a bolond, rá se hederítesz,
Mégis könnyeknek tengerén ér az álom téged.
Üres lappal
2017.08.27 21:36Üres lappa, tiszta szívvel,
Kék éggel, meg metróval, tán hévvel,
Újra írni, járni, élni,
Csak még egyszer újra vágyni
Betontömbök között állni,
Nyirkos gépet megcsodálni,
Mi átszeli a messzi eget,
És még bárhova elrepíthet.
Beszélgetni, korán kelni,
Idegenek közt csak várni,
Randomkodni hellyel -közzel,
Eltévedni a Corvin közben.
Részegesen tétovázni,
Aztán majd csak továbbállni,
Végül aztán hazaérni,
Csendes vígaszt elregélni.
Nyár utó-szó
2017.08.27 21:15Még egy kicsit nyár lehetne,
Minden mosoly szülőhelye,
Kicsit spicces, sötét éjben,
Megtagadni minden kételyt.
Szeretnék még eltévedni,
Gondtalanul tévejegni,
Lejtős- dombos Budapesten,
Mielőtt már ősz sejlene.
Jó lenne még egy -két hónap,
Mehetnénk méh hévvel hosszan,
Végtelen a Duna mentén,
Mintha örökké csak mennénk -mennénk.
Szeretném még elképzelni..
Dombos tájon merengeni,
Mintha tényleg igaz lennék,
Mintha még egy kicsit élnék.
Megölsz?
2017.06.23 21:30
Megölsz
Meg fogsz ölni érzem
Csak tudnám, hogy mivel..
Hogy vagy tám ily hatással?
Gyilkolja lelkem,
Szerelmed gyöngéd hajtása
Mégis kellesz, mint füst a tüdőnek,
Mint a kokain, a levert, kései szeretőnek
Mint csillag az éjnek, a hideg estéken
Hogy a Hold oly nagy magányában ne féljen
Hagynád, hogy féljek?
Légy a csillagom, egy késői éjen
Egész lényed forró és éget,
Mégis kellesz, fájsz, hadd érezzem.. élek!
Tavaszi zuhé
2017.06.23 21:23Zuhog az eső
Nem létezik esernyő.
Megállíthatatlanul ömlik az utcákon
Be a csatornába, a tetősarkakon.
Eláztatja a szívem, otthonom.
Lefolyik arcomom.
Lassan hömpölyög az ár,
Megtellik könnyeimmel a világ.
Rólam
2017.06.12 00:00
Gyászmise egy álomért vagy csak a remény rabja
Mindezek csak lopott szavak kivert véres hada
De mi van ha a remény éget, nekem pedig víz kell?
Önmagam lángjában égek szépen így el
Tenném mit tehetnék, de élni most már késő
Mit tehettem volnaelmosta a jégeső
Zuhanok tovább, mint egykor a sötétben
De most világos van, tavasz, remény és félelem
Gyűlölöm a rabságot,
mégis abban élek
Láncra verve tart minden hibám,
legfőképp hogy élek
De változik minden
és nem örök az élet
Talán a démon én vagyok,
nem apám s vérem
De mit sem ér egy démon,
ha gyenge vagy halott
Én még idejében megteszem,
s megmentem a hangom
Mi régen oly tiszta volt, zengő és erős
Most meghanyatlott, fél és didergős
Még idejében meghalok, s megmarad az emlék
Hogy önmagam éne üde, legyőzhetetlen és szép
Ilyen emléket hagyok a szívekben, nem erőtlent, gyengét
De most távoznom kell.. démon mélyre szúrd a pengét!
Haláldal
2016.12.11 15:26Haláldal
Száll az ének,
Reül a vers,
A hontalan honokról énekel,
Folyik a nap, a kéklő égről
Mereng a dal a néma képről
A néma kép szól,
Hangja halott,
Elszólta magát, az idő kopott,
A csend elhalkul,
Karom lehull
Végtelen éjnek
Hontalan leple hull
Hull, hull csak hangtalan reám
De aztán szemem mégis tűzet hány,
Miért? Most ne, még nem lehet,
De a halál közelről reám lehel
Hideget lehel a fagyott éjlepel,
Szemében évezred tizedel
Csak egy a sokból, a millióból
Mégsem engedhettek ki a koporsóból
Küzdök még tudok, talán feladni kéne,
A hideg csontjaimra csalókán lépdel
Én tettem, megtettem amit tehettem
S végül egy lettem a millió tetemmel
A név elhalványul, fátyolosan ül ki a síromra
Eső veri, nap sütteti, unalmas siralomfal
Talán még emlékeznek, egy ifjú leány tetemre,
És sok, bolondos, idióta indokolatlan tettemre
Járnak a síromhoz, még egy-két évig
Aztán a feledés erősebben rémlik
Elkopik a márvány, eloszlik a foszlány
Megjelenik vigyorral a sírhalom mögött egy alacsony,
Fekete ruhás lány
Versem -Én is magyar vagyok
2016.12.11 14:59Én is magyar vagyok
Magyar vagyok s lám,
mennyi szín színezi magyar világunk.
S mennyi árnyban rejtegetik a magyar virágok
Szívűnk utolsó diadalmait
Magyar vagyok, csakúgy mint Petőfi,
ki csakúgy mondta, hogy magyar,
mint azt én most tevém
Elhintette szerelmünk végső szirmait
Magyar vagyok s mint más,
tudom én is,
senki nem ismer minket szíve javából,
s egyedül rójuk alföldi pusztaságunk
Várjuk, várjuk a végső jövőt
Magyar vagyok s bízton bízom örökké,
a magyar talpon marad, a magyar él
A végsőkig mindenen át
Bizton bízzuk, hogy lesz még jövő
Számunkra is
Augusztusi könyvszerzeményeim
2016.08.21 14:30Helló mindenki!
Most nem egy kis szösszenettel vagy novellával érkeztem, hanem egy kis hétköznapi poszttal. Talán nem árt az ilyesmi, kicsit személyesebbé szeretném tenni ezt a blogot. A nagy nyári akciókban bejártam tengernyi könyvesboltot, Lírát, Alexandrát, Librit, mindent ami épp akadt. Mindenhol hatalmas akciók és nyár végi söprések vannak, így sok könyvet párszáz forintokért árulnak. Nos ennek ellenére nem vásároltam fel annyi mindent, mint amennyit tehettem volna, mert én nem a klasszikus krimiket, szerelmeket vagy hétköznapi flótánsokat, és vérlázítóan főleg nem a tini vámpíros történeteket kerestem. Sokkal inkább valami egyedit, ami fölött elsuhan az amatőr szem, ami nem hétköznapit tartalmaz, nem cukormázat, a véres valóságot vagy csak egészen valami misztikumot. Így hát a következőket söpörtem be.
A Lírában a Düledék palotára bukkantam, ami horrortörténetek gyűjteménye, pofátlan 800 forintért, önmagam megtagadása lett volna otthagyni. Szintén itt találtam Angela Carter- Esték a cirkuszban című könyvére, aminek fülszövege szintén elég horrorisztikus, tele a már alapból félelmetes cirkuszi háttérhangulattal és női szörnyek múzeumával, szibériai finnugor törzssel, remélem nem csak ámítás és beteljesíti a hozzá fűzött reményeket.
Te vagy...
2016.07.15 16:39Mi van ha a végzet manapság nem divatos végmontázsa az életnek? Mi van ha nincs elég nyugtató, drog vagy töltény számunkra? Nem vettünk be elég nyugtatót, nem volt elég ütős a drog és az utolsó golyó is tétován, ügyetlenkedve suhant el a fejünk mellett. A hősködés hiábavaló s manapság nincs is miért epekedve haljunk. Szabadság? Szerelem? Igazság? Ezek mind csak illúziómorzsák amikkel életben tartjuk magunkat. Mert már nem az élet, a belénk eröltetett étel vagy víz hajtja az embert. Hanem az egyre fogyatkozó fájdalomcsillapítok legális és illegális vállfajai, az utolsó töltény. Az illúzók. De mi van ha mindez elveszett? Mi van ha nincs semmi és senki? Meg kell tanulnod egyedül élni a semmiből. Mert már nincs illúzió de egy romlott, büdös, koszos világban csak a remény és önmagunk vagyunk magunk számára. Hiába fáj. Nincs gyógyszer. Hiába őrjöngsz és őrülsz meg. Nincs nyugtató. Hiába rohadsz szét elevenen. Te vagy a drog. Elpusztítasz és felszabadítasz másokat. Mert te vagy a gyötrelem. És te vagy a gyönyör.
Címkék
A címkék listája üres.